Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Bakács Tibor: A közélet erkölcse
— Imre, kitűnő voltál, remek volt, igazán nagyszerű, de a vers sokkal szebb, mint ahogy te mondtad” (nevet. . .). Üjabb kérdező az iránt érdeklődik, hogy hány nyelvre fordították a verseit? „Hát nem tudom — mondja kis bizonytalansággal —, nem tudom, minden nyelvre, ami megjelent. . (Töpreng, majd hirtelen megörül, mert valami adat mégis eszébe jutott:) „Oroszul, oroszul jelent meg egy válogatott kötetem hatvanegyben, Kínában jelent meg kínai nyelven egy kis válogatásom, románra, franciára, ang . . (félbehagyja a szót, és reménytelenül abbahagyja a számlálást is . . .), „nem tudom, sok nyelvre” — mondja bocsánatkérő hangsúllyal —, „mert nem láttam ugye mindet” . . . „hát amit elküldenek, azt elolvasom — üti el a kérdést tréfával —, hacsak nem arabusul van, vagy kínaiul.” (A hallgatók nevetnek. Nagyon rokonszenves most a költő ebben a kedves, félszeg szerénységben . . .) Más azt kérdezte; adott-e az utazás indítékot költészetének? Amikor látta, hogy milyen szép a Bajkál tó este — válaszolta Simon —, akkor is az jutott az eszébe, . .. „hogy milyen szép a Rezi várromot este látni a Balatonról. . . Viszont ösztönzést adnak arra — folytatta —■, hogy észrevegyem azt a szépséget, amit én igazán jól ismerek.” Az utolsó kérdések a fiatal költőkről, majd általában a fiatalsággal kapcsolatosan hangzottak el. A mai fiatalokról a költő ezt mondta: ,,. . . Én még mindig a vidéki fiatalokban bízom, akik sokszor szívósabbak, okosabbak, értelmesebbek.” Azt reméli, hogy korunk fiatalsága megtalálja korunkra szabott, modern morális tízparancsolatát, amely kellene a modern szocialista embernek, amely kötelező lenne a maga belső törvényeivel minden emberre, bár ezt nem könnyű megteremteni egyik évtizedről a másikra. író—olvasótalálkozást vétek azért rendezni, hogy egy „előirányzatot” kihúzhassunk a „tervezett rendezvények” sorozatából. Simon István utolsó ráckevei útján azonban kétszer két órán át válaszolt először gimnazistáknak, majd felnőtteknek. A találkozás sikerült, a megjelentek ugyanis olvasók voltak, így volt is mit kérdezniök. Ezek elmondása után adom át az olvasónak e dunántúli dokumentumot. A beszélgetést vezette és összefoglalta: KOVÁCS JÓZSEF LÁSZLÓ A közélet erkölcse Az Élet és Irodalom vitája a szexuális erkölcsről méltán keltett széles körű érdeklődést. Mindennapi életünk szempontjából azonban még nagyobb jelentősége van az erkölcs egy másik területének, melyről eddig nem esett szó, és ez a közélet erkölcse. Vizsgálódásunknak különös időszerűséget ad, hogy szorosan összefügg az új mechanizmus bevezetésével. Meggyőződésem ugyanis, hogy az új és jobb szervezeti formákat csak az eddiginél etikusabb emberi magatartás lesz képes megtölteni pozitív tartalommal. Nézzük a kérdést közelebbről. 131
