Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 3. szám - SZEMLE - Palkó István: L. Kiss Ibolya: Az asszony tragédiája

Takargattam, melengettem, tojást keltő melegemmel. Alig vártam kikelését, pihés fiók pihegését, csőrük csörgő kopogását, tojás héján dobolását. Aki ezt a kis verset olvassa, és szívéig érnek a szavak, soha madárfészekhez ártó szándékkal nem nyúl. A Különös vásár játékosan képről képre váltó ötletes versike, úgy ugranak a sorok egymás után, váratlanul és mű­vészi-természetesen, mint bűvész csoda­kalapjából a szalagok, madarak, tarka­barka selyemkendők. Az utolsó két sor a csodakalap odadobása a gyereksereg közé: egészen máshová ért a vers, mint ahonnan indult. Ragyogó, kerek, nagy­szerű vers ez. A könyv legköltőibb verse a Tóra mentem. Legszívesebben az egészet idéz­ném, olyan szép a gondolatritmusa, kép­szerűsége, égi szépségekig felfutása. Ez már nem gyerekvers. ez koroktól, időtől független költészet! Benne a költő mohó szépségvágya és tehetetlensége is mert a szépség egészen meg nem ragadható, ki­szökik a kezünk közül. Négy kicsi vers­szakban egy egész világ! L. Kiss Ibolya: Az asszony tragédiája Nagy érdeklődéssel vettem kézbe e kont- rasztikus című könyvecskét, amely a Magyar Népköztársaság és a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság közös könyv- kiadási egyezményének a keretében jelent meg 1967-ben Pozsonyban 3500 példány­számban a Tátrán Könyvkiadó magyar üzemében. Az ember azzal a felfokozott igénnyel kezdi olvasni az ilyen két állam összefogásával megjelentetett munkát, mint amilyen színvonalat remélne tőle. Sajnos, az érdeklődés és igényünk hamar lelohad a könyv olvasása közben. Az asszony tragédiája irodalomtör­téneti közhely-problémát, Madách felesé­gének, Fráter Erzsinek a „rehabilitálását” Tizennégy vers van a kötetben he­lyünk és módunk nincs rá, hogy vala­mennyit sorra vegyük. Cinke, kiskakas, ügyes nyulacska, kicsi csacsi, favágók, esőtől védő nagykalapé gomba: talán sok­szor is választott gyerekverstémák. Gazdag Erzsi ezekből a témákból mégis a saját világát teremti meg, mert nem a téma a lényeges, hanem ahogyan meg­írja. A versek ritmikája igen jó. s ez a hibátlan ritmus megbocsáthatóvá tesz egy-egy kevésbé ügyes, kissé kancsalabb rímet is. A verseskönyv a korábbi kötetekhez képest nemcsak a gyerekeknek ad többet, újat, hanem magasabb, igényesebb költői mondanivalót is hoz. Egyes versszakok kitörölhetetlenül megmaradnak emléke­zetünkben, éppen líraiságuk miatt. Harangvirág hangját most is hallom: bim-bam! Ezüstnyírfa bólintását látom álmaimban. Azt hiszem, nem tévedünk, ha azt mondjuk, Gazdag Erzsi Hívogatója igen sok gyereknek kedves olvasmánya óvodai nevelőinknek hasznos segédeszköze, s a fiatal szívű felnőtteknek is örömmel forgatott könyve lesz. Urbán László kíséreli meg nemcsak az igazság-keresés szenvedélyével és asszonyi szolidaritásá­val, hanem még az „idegorvos” szemével is. Ez utóbbi szemével valóban lehetett volna kulcsot adni Fráter Erzsi személyi­sége mélyebb megismerése, ha kell, meg­értése érdekében is. Sajnos azonban ez a szem csak a fül jegyzet foglalatából lát­szik, s magából a műből alig. Bárcsak fordítva volna. Akkor nyilván több tanul­sággal zárult volna a „tanulmány” is. s mi is így zárhattuk volna be a könyvet. Hát mit is tudunk meg újat, újabbat e szomorú históriáról? Lényegében semmit ahhoz képest, amit már tudtunk róla eddig is. Fráter Erzsi személyiségének megítéléséhez aligha fontos az, hogy a nagyváradi-olaszi teme­tőben bozóttal benőtt sírja milyen érzel­meket indukál a késői látogatóban. A szerző a nagyváradi Szigligeti Társaság megbízásából kereste-kutatta föl Fráter Erzsi síri át. nagyváradi életét és halálá­nak körülményeit. Talán az egyetlen ér­demes dokumentum, amit a könyv közöl, 151

Next

/
Oldalképek
Tartalom