Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - László Gyula Ferenc: Illés Árpád kiállítása
S ami szűkén vett képzőművészet, azt egy új Kisfaludi-Strobl szoborral való gyarapodás mellett Boldogfai Farkas Sándor életmű-szélességű bemutatója, a Nemzeti Galéria anyagából válogatott „Parasztábrázolás a magyar művészetben” című kiállítás és az egervári „művésztelep” premierje jelentette a nyári Zalaegerszegnek. Hadd szóljunk most Boldogfai Farkas, egyre inkább egyetemes mércével mért „nagy öregünk” szobrászati kiállításáról. Fiatalabb évjáratú, s Európa-szerte megbecsült műveit ugyan jórészt elpusztította a háború, de fotók és másolatok őrzik s hozták közénk ezeket a realista ihletettségű, olykor monumentalitásukban is derűs harmóniát sugárzó nagy kompozíciókat. Az eredetiben felvonultatott és maibb kisplasztika, dombormű és plakettanyag — néhány kedvelt témakör, így a ló- és bika-motívumok bőséges variációi mellett — egy sokfelé tájékozódó, ám tudatosan az időtállóbb formáknak engedő művészt jellemeztek, aki ezzel a kiállításával — annyi év után — végre hazatalált szülőföldjére, Zalába. A kicsi, de válogatott galéríaanyagot inkább a képzőművészeti ismeretterjesztés okán ért elismerő szó illetheti, mintsem a kritikáé. Először láthatott például eredeti Munkácsy-képet — igaz, a fiatalkori „Vihar a pusztán”-t — a zalaegerszegi közönség! Persze, az eklektikus szélességű bemutató olykor meglepte a kevésbé tájékozott nézőt, de Koszta József, Szőnyi István és a hódmezővásárhelyi mester, Kurucz D. István egy-egy remekének tiszta modernsége „lecsillapította” a nép nemzetiek és a Rahl-iskola külsőségem nevelkedett hajdani festőink romantikus képei okozta szemléletbeli háborgásokat. Az inkább csak induló, működésének kereteit kereső egervári „művésztelep” további reményteljes sorsáról ejtett — s bizakodó — szóval zárnánk a méltán a „kiállítások városává” nőtt Zalaegerszegről küldött nyári kalauzunkat, várva a folytatást, amelynek egyelőre Szabó Sándor készülő őszi tárlata ígérke- kezik. Lám, így is lehet, ha egy város igényeit felismerik a kultúra és a művészetek avatott pártfogóinak érzett vezetők. Török András Április 7-én nyílt a Kulturális Kapcsolatok Intézete kiállító termében Illés Árpád ötven képből álló kiállítása. Az érdeklődők érdekes felfogású, igen magas kvalitású, jól rendezett anyagot láthattak. A kiállításon a látogató nem találkozott a jól ismert optikai formákkal, sem a hagyományos értelemben vett atmoszférával, távlattal vagy figurákkal. Illés Árpád mégis a valóság festője. Csakhogy a valóság a tárgyi vagy tárgyias jelentésénél sokkal többet mond számára. A gondolatokat és érzelmeket kevésbé a természeti látvány tartozékaivá teszi, sokkal inkább a látványt emeli élménnyé és szabadítja fel optikai kötöttségei alól. Nem ismer más kötöttséget, mint a kép síkjának határait és a négy tiszta festői kifejezőeszközt, amit magának választott: a színt, formát, foltot és néha a vonalat. Ezeket gondos érlelő mérlegeléssel állítja gondolatai, érzelmei kifejezésének szolgálatába. 131 Illés Árpád kiállítása
