Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 1. szám - FIATALOK - Gaál Károly: Hűségem pecsétje (vers)

Gaál Károly: HŰSÉGEM PECSÉTJE

Mandula-ízű szél

— Göcsej lehelete: bakfis-üde erdők, völgyek puha csókja, keserű-édes, könnyel, nevetéssel teli friss ár:

ifjú suhogással hordozod burkolt útjaid rajzát, traktor-járta szántóföldjeid, kertjeid képét, villany-homlokodon az értelem

bot-babonákat fénnyé égető villám-ragyogását, testünkbe rajzolod a föld gáz-melegét, szívünkbe vésed olaj-kútjaid bókoló vas-szolga nyáját;

büszke centuriók,

Attila apró-szemű népe, szlávok, magyar ősök járnak át eleven dobogással tiszta szűrődön!

Fekszem selymes halmaidon. Szívemen átszűrődik féltő gond-suhogással vérköreid súlyos árja:

Zrínyi nemzet-féltő farkas-üvöltése, bottal, babonákkal hajszolt férfiak, aszonyok átka, szomorú dalba mosott vágyak zuhatag-zokogása lüktet át tiszta szűrődön mandula-ízű föld,

mandula-ízű szél

— Göcsej lehelete: üde bakfis-csók, hűségem pecsétje, térben és időben megrajzolt bélyeg!