Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 1. szám - Iszlai Zoltán: Embernek konduljon a hála (vers) - G. Tóth László: Ha megöregszel (vers)

Iszlai Zoltán: EMBERNEK KON DÚLJON A HÁLA

Konduljon hála az utolsó, harsonázzon a remény az első tekintetnek, mely öleli anyját és lányát, a világot.

Legyen vele az akarat:

Törjön be a kapun elszántan, szoruljon vele a tágasság.

Legyen vele a békesség:

Menjen békével a városból, essen ki az idő fejéből.

Akár rossz a jussa, akár jó, szeressen halni és születni. Embernek konduljon a hála, szóljon a kürt és legyen remény.

G. Tóth László: HA MEGÖREGSZEL

— William Butler Yeats —

Ha megöregszel s szürkén álmosan bólogsz a tűznél, vedd le könyvemet, belőle ragyogjon fel szép szemed, mi mélyen, mélyen, árnyak közt suhan.

Hányán szerették múló mosolyod és szépségedet csalfán s igazán, de egy volt csak, ki arcod bánatán, s zarándok telkeden elálmodott.

S míg meggörnyedsz az izzó rács elé, csak súgd borongom — messze, messze szállt a szerelem a nagy hegyeken át, s csillagnak bújt a csillagok közé . . .