Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Farkas Imre: Aszály és újulás
nek: emb'er hiányokkal, vágyakkal; személyiségek kibontakoztatási kényszerével áldott-vert egyén. A végességre ítélt ember hosszával adott életet legalább szélesíteni, mélyíteni szeretné. Na-na, csakhogy dialektika ám! Vonásainkat a társadalmi környezet erővonalai rendezik, a cselekvés visszahat a cselekvőre. Tehát? Az arcunkra kell vigyáznunk: el ne torzuljon magunk megvalósítása közben. Anélkül, hogy igényesebb fogalmazásra törekednének, jól láthatók a nagyvonalú szándék kontúrjai: lépésről lépésre változtatják munkatervi feladatokká a gondviselés egykori funkcióit. Azzal búcsúztunk, sokáig maradjanak a falu gazdái: lelki:smerete és keze. Belső látkép Aranykor bontakozik a Viharsarokban a demokratizmus, a szorgalom, az emberség és a nyugalom elemeiből. Talán Kossúthra figyeltek úgy egykor, ahogyan ma a falu tekint a párt főtitkárára. Sz. L. veterán kommunista változatlanul tartja a részeskori nyomorúság idején szövődött barátságot P. J. bátyámmal, akit pedig 45 előtt néhány éves községi rendőrkedésig kergetett a nyugdíj- talan öregkor ördöge. (Legutóbbi találkozásukkor — ki, kit kísért el, már nem tudom — a járókelőktől kellett megkéi'dezniök, melyik úton találhatnának haza. Az „elkeveredés” oka a saját termésű borban keresendő azon a vidéken, ahol az emlékezetes fidoxéravész után írmagja sem maradt a szőlőnek. B. F. szomszéd a gyerekek únszolására olyan televíziós készüléket vásárolt, amire egy átlagos fizetésű diplomás negyedévi keresete aligha lenne elég, s — aki annak idején ősszel nem mindig, télidőben nem eléggé korán húzhatott lábbelit —, fiakerrel vitette haza a járási székhelyről. Ferenc bátyám, a juhász, behajtás után vadkacsára vadászhat, ha jó a húzás és annyit keres, igaz, napi 15 óra munkával, mint egy közepes gyár főmérnöke. Az evangélikus papot fölvették a pártba. „Mért ne, ha egyszer meg akarja változtatni a tudatát!” — érvelt a viszolygók ellenében K. Gy., a szövetkezet függetlenített párttitkára. Az író közérzetvizsgálata zárszó helyett Kutattad, csoportosítottad a sikeres életeket? Nem. Öntözőcsövet kerestél, s leírtad, ami eközben eléd tárult: az általánosan jóra változott életérzést. Nem folytathatod negatívumokkal, még ha írásod hitele sínylené is meg. Miről írhatnál? Talán az értéket még önmagáért becsülő anyagiasság láttán h:ányolhatnád az egyéni tudatból az anyagit szellemivé katalizálni képes indulatot. Szólhatnál néhány, egy választási fordulónál több bizalmat nem remélő megbízott már-már falánkságáról; bizonyosan beszámolnál a baksiselvárás falun szokatlan, ezért kedvetlenítő tüneteiről; az alkoholfogyasztás emelkedő görbéjéről, mégsem adhatod rá a fejed. Történelmi aszály ült ezen a tájon, s láttad, addig nyeli csak a békési lösz szomjhalálos félelmében a vizet, míg telítődik. S utána? Megírták: szépen termett a kukorica. Arányossági hibát vétenél, ha a stagnáló rossz múló tüneteit akarnád párba állítani a mozgásnak azzal az alapvetően jó tendenciájával, amit alig egy hónap alatt tapasztaltál szülőföldeden. Igaz? Igaz, és ez szolgáljon mentségedre! Farkas Imre 122
