Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 3. szám - Kertész József: Feljebb a kaptafánál (vers) - Marafkó László: Idill
Kertész József: FELJEBB A KAPTAFÁNÁL — Bakó Jóska emlékének — Kitárva lelked piros szárnyát elindultál a magasságba, mert akinek a lelke szárnyas, nem nyűg annak a sánta lába és nem nyűg annak a szegénység. Nem gát a törpék éles nyelve. Eljut a kéklő magasságba igaz éneket énekelve. Ügy, ahogy Te is eljutottál.. . — Elismerés, pénz nem kísértek, csak vállad veregették volna, akik a térdedig sem értek. Elindultál a kaptafától, emelt, repített szárnyas lelked s példamutató életeddel, a lelki sántákat emelted. Jártad a magad igaz útját, nem, rémített se gúny, se börtön. Lelked fent járt a magasságban s dalod hallatszott lenn a földön. Pacsirta módján énekeltél... — Ruhád szürke volt, de a lelked fénylett, míg igaz szívvel, szájjal, a mi dalunkat énekelted. Marafkó László: IDILL Iparvágányokon a gaz megtáltosodik, s drótkerítésen peregve beérik a rozsda, az ég boldogságába — jobb híján — belekékül, fűben alvó csavargón csillog a borosta. Ezüst gáztartályok égbe készülnek, buborékoknak Mars-lakók partjára, de a szerelőket se agyagból gyúrták, egy repülésnek öt év az ára. Csak a víztorony nem ért semmit, szegénynek nehéz a felfogása, kis idegroncs mozdony pöfög bele önfeledten e csupa lírába.
