Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 2. szám - SZEMLE - Palkó István: Bartók után és útján

nek felismerését saját társadalmi hely­zetéről. Bartók civilizációs csömörének prog­ramja lett a Cantata társadalom-lélekta­ni és egyben alkotás-lélektani vonatkozá­saival, hátterével. Ahogy Kerényi'rámutat, valóban egzisztenciális okokban rejlik Bartók téma-választása és ennek fel- dolgozási módja is alkotás-genezis szem­pontjából. De az adott időre szóló vo­natkozásain túl, mint minden nagy al­kotás, általánosabb érvény kifejezőjévé is lett. Erről itt nem kívánok szólni, mert már egy korábbi, 1954-ben megjelent tanulmányomban beszéltem róla Bartók Cantata profanájának értelméről c. írá­somban, amely az Őrség c. antológiá­ban jelent meg. A „Csak tiszta forrásból” merítés programja mint alkotói állásfoglalás most már nemcsak a zenei folklór-világ hazai felfedezését jelenti, mint jelentette annak idején, hanem általános művészi magatartást meghatározó programot is, etikai normarendszert, a közösségi éle­tért vállalt emberi felelősséget és tisz­taságot, történelmi távra ható lelkiisme­retet, egy néphez tartozás zavartalan és hevítő érzését, múlt—jelen—jövő komp­lexitását, minden emberi tartalmat, ami­nek művész becsületes szándékkal szó­szólója, hirdetője, propagátora lehetett és lehet. A címadó soroknak e programja in­dokolja, miért is időzünk kissé tovább nála. A kötetnek ez a címe több az egyszerű identifikatív megjelölésnél. Művészi állásfoglalás, magatartás fogla­lata lett, ennek szánták a kötet kiadói is. Erre utal a kötetnek több „vallomá­sa”, s legfőképpen Illyés Gyulának be­vezető funkciójú prózai tömörítése, mely szerint Bartók „már rég nem csupán a zeneértőké. Az egész nemzeté.” S a to­vábbiakban kifejti, hogy több híve van, mint értője, több védője, mint élvezője. S ezt a hatást nem is annyira zenéje váltotta ki, hanem emberi alapállása, közös népi-jellegű és meghatározottságú élményanyaga, a magyar nemzet és ha­za szolgálatának a hitvallása. Újrafo­galmazta a századfordulón e szavak je­lentését, és fölemelte Kölcsey és Vörös­marty magasára, más művészeti ágban, a zenei folklorizmuson át, kissé meg­késve az európai fejlődéshez képest, de sajátos helyzetünkből fakadóan sokkal nagyobb hatásfokkal és történelmi jelen­tőséggel, ugyanolyan funkcióval, mint a reformkor Magyarországának az iro­dalma tette. Így vált Bartók Kodállyal együtt nemzeti tudatos alkotói magatartás ki­fejezőjévé, sőt jelképévé, s ezért tekintik az ország szellemi életének reprezentán­sai, elsősorban írók, költők immár ge­nerációs méretekben mesterüknek, kö­zösségszolgáló művészpéldaképüiknek őket. Most már az a kérdés, hogy a kö­tet anyaga 27 lírai és 8 prózai szemel­vényével mennyire demonstrálja a pél­daképi hűséget és társadalmi kiállást, ál­lásfoglalást. A válogatás belső szempont­jai nem ismertek előttünk, de az ered­ménye igen. Az adott anyag maga vall maga felől, és mivel a kötet szerkesztő­je a lírai és prózai elkülönítésen kívül más rendszerezést nem adott, magam kronológiai rendszerezést látok legszük­ségesebbnek, mert így lehet a „vallo­másokat” a hivatalos megítéléssel szink­ronizálni, s a vallomások értékét tár­sadalmi súlyában mérlegelni. Mert más dolog akkor közösséget vállalni Bartók­kal, amikor elutasított, megtagadott vagy kitagadott volt, vagy akkor, amikor nem­zetközi elismertségének a kényszerére idehaza is rangjához méltóan kellett már foglalkoznunk vele. Lássuk tehát a válogatás tükrében a tényeket. A kötet 35 szemelvényéből 6 verses és 4 prózai, tehát összesen 10 íródott 1945 előtt, azaz Bartók életében. Ezután a szemelvények 10 éves hallga­tást dokumentálnak, s e jelentős inter­vallum után 1955-től datálódnak a töb­bi szemelvények. Maga tehát a szelektált anyag kro­nológiai vetületében kor- és kórjelző is egyben, mert Bartók nyílt vállalása a költészetben átmenetileg 10 évre gyakor­latilag megszűnt. Az ez időszak műve­lődéspolitikai dogmatizmusa, Révai egyeduralkodói felfogása és elmarasztaló értékelése egyelőre elvette a költők ál­lásfoglalási kedvét és bátorságát. Ez a tény magában is igen szignifikáns, és a kor majdani művészettörténet-írójának koronatanúja lesz. E hosszú 10 éves 144

Next

/
Oldalképek
Tartalom