Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 2. szám - SZEMLE - Kristó Nagy István: Az Életünk mérlege
SZEMLE Az Életünk mérlege Győr-Sopron, Vas, Veszprém és Zala megye közös vállalkozása, az Életünk című almanach, immár a magyar művelődés jól bevált intézményei közé tartozik. Idén ötödik évfolyamába lép; eddig tizenkét száma jelent meg, összesen több mint kétezer oldalon. Ez a kétezer oldal már csak mennyiségénél fogva is figyelemre méltó, ha pedig tartalmát is mérlegre tesszük: kulturális életünk maradandó értékeként könyvelhetjük el, úgy is, mint a tudatformálás közvetlen, hogy úgy mondjam, „rövidtávú” eszközét, de úgy is, mint igazi értékeit csak bizonyos idő után megmutató szellemi energiák sűrűsödési pontját. Az Életünk verseit, elbeszéléseit, közleményeit, irodalmi riportjait, szociográfiáit, tanulmányait, kritikáit százak és százak olvasták, mindez friss örömet, mulatságot szerzett nekik, elgondolkoztatta őket s a direkt hatáson túl mindaz, ami a sorozat köteteiben megjelent, a lelkek mélyén továbbra is ott munkál, formál — igaz, ezernyi egyéb hatással együtt, de mégsem elhanyagolhatóan. Ami pedig talán rögtön és közvetlenül nem is hatott, mert nem volt azonnal érthető és értékelhető, az is része irodalmi életünk egészének: ízlést fejleszt és erkölcsöt alakít, elgondolkoztat vagy — negatív jelenségek föltárásával — katartikus hatást vált ki, tagadásra késztet, s hatása még akkor sem közömbös, ha egy-egy írás jelentősége ma d az alakuló életmű egészében bontakozik ki igazán, egy-egy tudományos publikáció vagy tanulmány pedig csak más kutatók évekkel későbbi utalásaiban nyeri el értelmét... Az Életünk számos, a nyugati megyékben élő alkotó számára volt megjelenési fórum, lehetőség a nyilvánossággal való szembenézésre s a fejlődésre, továbblépésre, de nemcsak ez, hanem nevelő eszköz is: írók nevelője, és még inkább olvasóké. A magyar szellem intézményesen még nem szólalt meg ilyen igényes, magasrendű, nemegyszer bonyolult, de mindenképpen korszerű formákban ezen a különben is művelt tájon, s hozzá még a legkorszerűbb, szocialista ideológia szolgálatában — ha a szolgálat nem is mindig volt egyértelmű, s polgári hatásoktól mentes. Csakhogy az ideológiai „tisztaság” igénye nemegyszer dogmatikus túlzásokra késztet, ezért aligha kárhoztathatok a szerkesztők, hogy negatív jelenségek írói megfogalmazását is szóhoz juttatták, hogy vitatható nézeteket is az olvasók elé tártak — azok így nem maradtak elfojtott, s szűk körben annál károsabb méreganyag, hanem formát öltve, vitatkozni lehetett velük, mint az a helyi vagy országos kritikában vagy akárcsak az olvasók személyes állásfoglalásában nem egy Életünk-publikációval megtörtént. De nem e negatívumok a jellemzőek, még csak nem is csupán az, hogy szárnyakat próbálgató írók teret kaptak, hanem hogy Szombathelyen, Győrött, Sopronban, Veszprémben s másutt is szellemi gócok, alkotói körök alakultak ki, együtt pedig számottevő, jellegzetes profilú írói gárdát alkotnak. Nem árt tudatosítanunk, hogy az Életünk az egyetlen vidéki időszaki kiadvány, mely szigorúan tartja magát a megjelentető megyékben élő, onnan elszármazott vagy velük régi kapcsolatokkal rendelkező írók műveinek közreadásához, a helyi szempontok érvényesítéséhez, helyi problémák földolgozásához, vagy legalábbis abból való kiinduláshoz — mégis eléggé színvonalas, országosan is érdekes számai követik egymást. Az antológia-sorozatot az említett megyékben szerkesztik s túlnyomó részben itteni szerzők is írják s csak szórványosan szólalnak meg bsnne a tájjal lazább kapcsolatot tartó (pl. időlegesen 140
