Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 2. szám - HAZAI JEGYZETEK - Borbás György: Németh János
koronggal, mázzal, tűzzel — vívott küzdelmével. A kész tárgyak sommázott, zárt, az agyag törvényszerűségeinek engedelmeskedő formanyelvén nevelkedett. A gyermekkori tapasztalatok és a főiskolai tanulmányok egymást erősítve késztették egyéni stílusa, kifejezésmódja következetes kutatására, megtalálására. A munka ritmusa, üteme, az anyag viselkedése ezerféle módon változtatta, de mindig kifejezően őrizte meg a művész kezenyomát. Így a természetes frisseség egyszerű, őszinte, tiszta szándék hordozója lett. A játékos, derűs „Szüretelők”-, a szellemes ,,Faun”-sorozat emlékeztet az útkeresés izgalmával, frisseségével mintázott kisplasztikák időszakára. A korábbi évek szobrászi felfogásban készült figuráinak tanulságait borospineecé- gérében, a tömör, vaskos — merészebb átírásban készült „Hári János”-ban összegezi. Színei oldottak, derűsek. A sárga, kék és vörös használatával hangsúlyozza az alakok meseszerűségét. A látásmód egyszerűsödése, tisztulása vezeti el anyanyelvéhez, az agyag korong segítségével történő megmunkálásához. Kerámiafiguráit ezután —- a népművészettel rokon téma- és formahagyományok sajátos újrateremtésével — nagy korongolt formákból alakítja ki. A magáratalálás biztonságával alkotott ,Vörös kakas” és a „Juhász” a legszebb kezdeti sikerek. Elsősorban a figura érdekli. Edényei is mindig valamilyen élőlénynek — ember, madár, hal, lopótök — a használat megkívánta játékos, legtöbbször kedves, néha mókás átírása nyomán kerülnek le a korongról. A tálak — az íróka' használatával — az agyagban megfogalmazott rajzos állatfigurákkal kapnak hangulatos formát. A markáns, megkapó gyertyatartók (,,Apostol”-sorozat) is ide tartoznak. A korongolt formákat helyenként szobrászi értelemben vett 110 NÉMETH JÁNOS
