Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Szíj Rezső: Az én könyvtáram

szerített. Akadt könyveim között olyan, amelyhez két évtizeden át mégcsak hozzányúlnom sem kellett, aztán éveken át szinte mindennapi kenyerem lett. Ma már viszont egyre gyakoribb a szomorító pillanat, amikor egy-egy könyvről meg kell állapítanom, hogy erre már nem lesz szükségem s tartalmi-formai értékei sem érdemesítik föltétlenül megtartásra. A megválás még ilyen könyvektől is fájdalmas, mert életem egy-egy darabjának kidobását jelenti a hajóból, amelyhez mégiscsak hozzátartozott. A válásra főleg a helyszűke kényszerít s az az anyagi szorítás, amely a gyarapítást egyre inkább csak apasztás árán teszi lehetővé. Amihez aztán hozzájárul az is, hogy az új szerzemény elolvasására, tanulmányozására sem jut mindig elégséges idő. Sőt minden nappal kevesebb jut.

KÖNYVTÁKRÉSZLET

Némely könyvet a régisége miatt szereztem meg, nem sokat, noha az antikvitás iránti érzékem, túlzás nélkül mondhatom, eléggé fejlett. Mégis inkább az újabb kor könyvei, kiadványai, képei érdekeltek. Tulajdonképpen ritkaságok sem vonzottak különösebben, sem olyan kiadványok, amelyek csak bizonyos formai jegyek (számozás, aláírás, alacsony példányszám stb.) folytán minősültek mondjuk amatőr vagy bibliofil könyvnek, egyébként kiállításuk a tömegszerűtől, vagy éppen silánytól miben sem különbözött. Értékes tartalmat kerestem művészi, vagy legalábbis az arra törekvő kiállításban — s ha végignézek a több mint 4000 egységből álló könyvtáramon, nem kell szégyenkeznem, hogy bármilyen címen is „szemetet” gyűjtöttem. A számozott amatőr és bibliofil könyvek közül is csak az értékesebbje érdekelt. Azonban a Kner nyomdának valamennyi kiadványát igyekszem megszerezni, s ha tájékozottságom nem csal, azt hiszem a második legnépesebb Kner gyűjteménnyel én rendelkezem az országban. Tevannak már csak az amatőr kiadványait kedveltem, egyetlen ki89