Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Kuntár Lajos: A könyvtárügy kezdetei Szombathelyen
Festeticsnek a következő választ küldték: „Méltóságos Gróf, Császári, Királyi Kamarás Url E’ folyó esztendei Szent György hava 10-kén folytatva tartott Kozz Gyülekezetünkben fel olvasván Méltóságodnak Hazafiui Lélekkel hozzánk írott kegyes Levelét, érzékeny Örömmel értettük abbul azon valóban Nemes igyekezetét, melly szerint a’ Tudományok terjesztése által a’ Nemzeti Csinosodást, és abbul következő Haza boldogságát elől mozdéttani szándékozván egy a’ Megye kebelében fel állé- tandó Nemzeti Könyv-Tár bé szerzésére Ezer Pengő foréntokat olly módon ajánlani méltóztatott, hogy arra alkalmatos Helyet, és szükséges Készületeket tegyünk egyszersmind Kebelünkből ki nevezendő Választmányunk a’ be’ szerzendő Könyvek be’ szerzése eránt Véleményét élőnkbe terjeszsze. Mi is a’ Hazai Nyelv gyarapéttására, ’s Csinosodására egy Nemzeti Könyv Tárnak fel álléttását Czél erányosnak látván’ s azért Méltóságodnak ebbéli Hazafiui Kívánságát tellyes Készséggel tellyesétteni sietvén, Kebelünkből több Tagok- bul álló Választmányt neveznénk ki, mellynek véleménye állapoda meg, hogy az általunk meg teendő tsekély Változtatás után ezen fel átlátandó Könyv Tárnak leg álkalmatosabb helye volna a’ Külömben is Költségünkön épültt, s’ egyenessen gondviselésünk alatt levő Szombathelyi Lycaeum épületében, azt mi is annyival inkább helyben hagyánk, minthogy ezen Könyv Tár illy Közönséges épületben minden Tudományt Kedvellő Hazafiaknak minden időben tárva lehet, annak gondviselését pedig egyik a’ Tanéttó Urak Közül ingyen fel válolta volna, és egyszersmind, hogy ezen Czélra szolgálandó fundus egyéb ajánlások által is gyarapodván, ez által az óhajtott Intézet állandóságot nyerhessen, valamint a’ Megyebeli Birtokos Urakat a’ Nemzeti Nyelv gyarapéttására, és Csinosodására szolgáló ezen Intézetre teendő ajánlásokra az All Ispányi Hivataly által buzdéttatni rendeltük, úgy Eő Kegyelmes Hercegségét Örökös Feő lspány Urunkat is Megyénk Nagyjainak e’ végre leendő megkeresése végett meg kértük. A mi pedig ezen Nemzeti Könyv Tárban Méltóságod’ Kívánságához képest be’ szerzendő könyveket illeti, minthogy ezeknek ki választása hosszassabb időt kivárnia, azoknak fel jegyzését irtt Választmány a’ leg közelebb meg tartandó Köz Gyülekezetünkre be’ adni fogja. A’ mikor is midőn Méltóságodnak a’ tett Nagy Lelkű ajánlása szives el fogadása mellett ezennel megírni szerentsénk vagyon, egyetemben el nem titkolhatjuk azon szivbéli érzékeny Örömünket, mellyet Méltóságod illy szép Hazafiui igyekezete, ’s önkényes ajánlása gerjeszt vala Menyünkben; elevenedni látjuk Méltóságodban néhai Nagy Méltóságú Ura Attyának ditső hamvait,’ s lelkesedni annak a’ Nemzet eránt tett jeles érdemeit, ’s valamint annak emlékezete örökre fenn lesz a’ Haza Oltárára Írva, úgy Méltóságodra is forró hála érzetek között fogják Késő Unokáink is hinteni Áldásokat. Többnyire Kegyességébe ajánlottak egész Tisztelettel maradunk Méltóságodnak. Költ Szombathelyen 1826-ik Észt. Április 10-kén folytatva tartatott Közönséges gyűlésünkből leg kötelessebb Szolgái Vass Vármegyének Közönsége”19 A megye nemessége tehát lelkesedett a könyvtáralapításért, de ennél többet nemigen tett. A tíztagú bizottságnak nem kellett terveket kidolgoznia, mert a megye örökös főispánja, herceg Batthyány Fülöp, akit a határozatról Pozsonyban tájékoztattak, május 21-én küldött levelében az intézkedések elhalasztását javasolta: „... az ország rendei némely, az egész magyar hazára kiterjedő és honi nyelvünknek elterjesztésére czélzó intézetnek törvényes megállapításával éppen most foglalatoskodnak, mellyekre a hazafiaktul nevezetes áldozatok várattatnak, arra való nézve, nehogy a megyében felállítandó könyvtár fundusának előre való összeszedése az országos főczél eszközlésére kévántató áldozatoknak csorbulására alkalmatosságot nyújtson __a kívánt buzdító megkérést részemről mindaddig e lhalasztani czélirányosnak vélem, míg az egész nemzeti Culturát tárgyazó intézetek az együtt lévő törvényhozó test által végképpen el nem határoztatnak.”20 81
