Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Bardócz Árpád

VÁRKONYI NÁNDOR

BARDÓCZ ÁRPÁD

Erdélyből származott, Temesvárott, Vácott és Pesten élt, megszerette a Balatont, házat szerzett Almádiban, s ott töltötte nyarait, baráti együttlétben Váth Jánossal. Jól verselt, de műfordítói munkássága jelentősebb, több nyelven olvasott, avatott irodalom-ismerő volt. Kritikai cikkei kiváltak az átlagból, ezért 1942-ben megkértem, vegyen részt a „Sorsunk” munkájában. Szívesen vállalta, levelei megelevenítik az akkori irodalmi élet nem egy, már elmosódott mozzanatát, s bepillantást engednek egy vidéki folyóirat szerkesztésének ügyeibe- gondjaiba. Néhányukat és önéletrajzát itt közlöm; nem kívánnak sok kommentárt. Első levele elkallódott, a másodikban már folyó ügyekkel foglalkozik; a benne említett Kiss Jenő neves erdélyi költő, 1934 és 1957 közt öt verseskönyve jelent meg, ezekből egy válogatott gyűjteményt románra is lefordítottak.

Budapest, 1942. október 17. — Kedves Barátom! 1. Előzetes érdeklődés; nélkül is bármikor örömmel veszek Tőled minden kritikai megbízást. Csak nagyon kivételes esetben fogom elhárítani magamtól a kritikát, ha arra leküzdhetetlen okom van. Így az említett könyvek közül Lám Frigyes fordításait [magyarból németre] vállalni nem merem, mert nyelvtudásom sokkal fogyatékosabb, semhogy a német szövegnek, mint irodalmi munkának elbírálására elegendő volna. A másik kettőt szívesen vállalom, küldd él, kérlek, mielőbb. [Valójában három munkáról írt az 1942. évfolyamba; ezek: Tóth Árpád összes versfordításai, továbbá Marconnay Tibor: „Budapest, magyar tájak, barátaink” és Szabó Árpád: ,,Perikies kora” c. könyvek voltak.]

2. Állapodjunk meg abban, hogy minden elküldött könyvben egy cédida lesz, mely feltünteti, hogy a kritika kb. milyen terjedelmű lehet és mikorra kell. Bár, ismétlem, nem igen fog előfordulni, hogy valamilyen könyvet elhárítsak magamtól, mégis, ha lesz olyan könyv, amelyről lemondásom esetén föltétlenül akarsz valaki mással Íratni, úgy a hozzátartozó cédulán jó lesz feljegyezni: „nemleges esetben vissza!”

3. Éppen most kaptam kézhez a könyvkiadók őszi könyvjegyzékeit. Csak tájékozásul megemlítem, hogy az Officina kiadványaiból nagyon érdekelnének és szívesen Írnék a következő munkákról: Catullus összes költeményei, Kallimachos himnuszai, Epiktetos kézikönyvecskéje, Marcus Aurelius vallomásai, Skót balladák, Voltaire: Candide, Marco Polo: A Nagy Kán birodalmában. — Más kiadóktól: Puskin: Anyegin, Eugen, Francis Jammes válogatott versei, Baudelaire: A romlás virágai, Kosztolányi: Idegen költők, Wilde: Versek, Cervantes: Don Quijote, Cocteau: Vásott kölykök, Flaubert: Érzelmek iskolája, Spitteler: Imago, Turgenyev: Első szerelem. Minden új magyar regény. [Ez a jegyzék mutatja sokoldalú érdeklődését és tájékozottságát; de fordítások ismertetésére nem volt sok helyünk.]

4. Kiss Jenő kritikájával tudtam^ hogy baj lesz. Szerkesztői szempontjaidat teljesen megértem, hiszen ugyanezek az akadályok álltak fenn a Helikonnál is. Nem is a dolog erőltetése, csak a kritika terjedelmének magyará- zataképen közlöm a következőket. Szándékomban volt és van egy később esetleg kiadásra kerülő önálló kötet részére 15—20 részletes, alapos, tárgyi69