Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Rónay György: A lírikus Katona
bér a nagy alföldi város zsírosán sűrű életében éppen a szívével bajlódott. Halála tipikus szívhalál. Anginája lehetett, és nem is vigyázott magára. 1830 áprilisának derekán ülésezett Kecskeméten az úriszék. Katonának erre 38 pontból álló anyagot kellett előkészítenie; már maga ez is kimerítő munka lehetett. Azonfölül a szokásos lakomázás sem maradt el. Ilyen alkalmakkor a város vendégeinek nagy ebédeket adott; ezeken Katona hivatalból részt vett. Így volt április 15-én, és, mint Hajnóczynál olvassuk, „másnap, április 16-án is így történt; e napokon testi és szellemi megerőltetése idézte elő Katona hirtelen halálát”. Csányi János, bálrendező társa, egy ideig főnöke és elődje a főügyészségben, így írja le a dolgot: „1830 április 16-án, midőn éppen főbenjáró törvényszék tartatnék, s ő mint főügyész a legterhedebb munkák közt forgódnék, ebéd végével, magát kiszellőztetni egy mulató helyre ment, s onnan egy baráti jával délutáni öt tájon, munkái folytatására vidorsággal beindult, a bejárás küszöbére lépvén, eljajdul, s vele ment barátját kézen ragadva, lerogyik s gutaütésben rögtön kiadá szép lelkét.” Fönnmaradt egy másik tudósítás is, amelyen érdemes elgondolkodni. Katona egyik korai, kecskeméti életírójától származik, és sokkal valóságosabb indokolását adja halálának, mint a társtalanságba való idő előtti belerokkanás. Nen a társtalanság rokkantotta meg, hanem inkább a társaság! Katona ugyanis „egykorú víg cimborái közt zajos mulatságokban keresett szórakozást. Ekkoriban az említettem mulatkározások a nagyszámú nőtlen tisztviselők, ügyvédek és a többi közt divatba jöttek, majd a lányos házakba is eljutottak; tehát nem nyilvános helyeken, hanem sorban a cimboráknál s előkelő lányos házaknál tartattak e házi mulatságok, melyek annyira elharapóztak, hogy a városnak némely kikiáltott szépségű lányai s a részt vett férfisereg legnagyobb része a következő harmincas évtizedben, két vagy három erősebb testalkotású férfi kivételével, mint egyig áldozatul estek. Megkezdte a sort Deák János másodjegyző, azután Katona József főfiskális, Sárközy Sándor és Széles József városi tanácsnokok, Danics László ügyvéd, s a többiek folytatták, mind nőtlenül s a harminc éves életkor körül, a veszendőbe ment élet pazarlását. Ez ásta alá Katona József egészségét s ez okozta szívszélhüdését.” * Minden jel, minden adat arra mutat, hogy ez a nagy szellem egyáltalán nem akart kiválni, különködni, más lenni, mint más. Ellenkezőleg, alkalmazkodott társaihoz, városa társaságához és e társaság életmódjához, jóban-rosszban egyaránt. Az egykorú irodalomból elég példáját ismerjük az emberek közt hazátlan, féllábbai a fellegek között járó, sebzett szívű zseninek. Katonában ebből a közismert típusból semmi sincs. Szerény volt, zárkózott, visszahúzódó; ugyanakkor mint társ szíves, készséges, vállalkozó; nem elrontotta, hanem előmozdította a mulatságot; nem kivonult a szórakozásokból, hanem részt vett bennük. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, mintha 1820 után, miután hazatért szülővárosába, minden korábbi becsvágyáról teljességgel megfeledkezett volna. Ismerjük egy — sajnos, egyetlenegy — levelét Kisfaludy Károlyhoz, 1820 legvégéről, Kecskemétről keltezve; arra kéri benne Kisfaludyt, tudósítsa, „ha a tudós világban valami előfordul, főképpen a dramaturgiára nézve”, meg ha valami hírt hall Bánk bánjáról. És ismerjük 1821-ből értekezését arról, „mi az oka, hogy Magyarországban a játékszini költőmesterség lábra nem tud kapni”. Mint „parlagi ember” mondja el a véleményét, „mázolja fel a benne rémlő képzeteket”. Ebben a tanulmányban olvashatjuk: „Hogy állhasson most fel egy drámaíró, kinek érdemét ritkán esmérik, mivel a drámának sem ismerhetik 55
