Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 1. szám - Rónay György: Ad dellium (vers) - Király Imre: Hétköznapod (vers)
Rónay György: AD DELLIUM Ügy van, Delliusom, valóban jobb a fűz ritkás zöldje alatt heverve hűtött szekszárdi bikavért kortyolgatni s az ég kékjét nézni fejünk fölött a lombon át, mint egy ingadozó csónakban szigonyunk szegezve várni — milyen régóta várom én elsuhanó folyom fölött a csak nekem rendelt zsákmányt, az egyszeri Tűzhalat, amely nincs is talán! — döf ködöm a vizet, mint botjával a vak döfködi az utat, s mint vak botja, hajam lassan olyan fehér . . . Jobb lett volna, ma már látom, Delliusom, heverni lomb alatt, ízlelgetni a bort, s bölcs mértékkel a lányokat is, míg időnk letelik, úgyis olyan hamar! Csakhogy végzete ellen mit tehet, kit a sors csónakba rendelt, állni az ingatag perem fölé hajolva, és a víz színén szurdalni azt, aki visszahajol fölé s szúr dal ja őt! — Ma már azt se tudom, milyen halat reméltem én, csak lökdösöm a szigonyt, s vérzik alattam a víz. Esteledik. Folyom sötétbe fordul lassan, a partokon árnyak lebegnek. Ez a csuklyás vén a pádon hogy került ide, hol szállt be? Szuroksötét csöppeket ejt evezője, s nem tudom, hova visz. Király Imre: HÉTKÖZNAPOD . ha majd eljön az este mert ugye mindig ránkbukik az este szemedre kuporognak napod gondjai hisz mindig szemeden gyűlnek össze napod gondjai ha leszáll az este csendes leszel mert ugye te mindig kedves leszel aztán tétova fáradt gondolat indul benned reggelre megint elhagyott egy illatos álom egy buta hétköznapért mert mindig otthagy egy színes álom egy kocogó hétköznapért befutottad a várost és már táskádban lapult az aznapi ebéd életünk apró szigete s végre leülsz ha látás-futásod hozza az alkonyt hisz csak lábaid fáradtsága csalja az alkonyt s újjongón bontod tested szerelmes csodáit ha majd eljön az este mert ugye napunk vége mindig csak az este 12
