Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 2. szám - Pünkösti Árpád: Vak varjúcska (rádiómonológ)
(Közeli mikrofonba dúdolva.) Csip-csip csóka, vak varjúcska, Jó volt-e a kis fiúcska, Ha nem volt jó ... (félbeszakad, távoli mikrofon.) Colos fel sem ébredt a lövöldözésre! Csak nem elaludt? (Gyors tompa léptek, közben:) Kell adnom neki is a varjakból? Ez nem kutya, ez csak varjú, mégha akkora is, mint egy csirke! (Közeli mikrofon.) Colos! Hallod? Na, ébredj már! Hé! Colos! Az istenedet! Kelj fel! (Távoli mikrofon.) Jézus, ez elaludt! (Közeli.) Colos! Figyelj ide! Lőttem varjúkat. Adok neked varjúkat, Colos, hallod? Te, sok varjú van, figyelsz már! Élsz még, Colos, mondjad, hogy élsz még, mondjad már! (Csend.) Miatyánk, ki vagy a mennyekben . . . Miatyánk ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved ... Miatyánk .. . szenteltessék meg a te neved ... szenteltessék meg a te neved . . . (Távoli mikrofon.) Istenem, én nem tudok imádkozni. Elfelejtettem. (Léptek. Csend.) Pedig adtam volna neki. Három varjú az övé, három varjú az enyém . . . Szépen halt meg. Ha valaki megfagy, nem is tudja mikortól nem él. Hát ez bolond egy gondolat. De ő mondogatta mindig: „Öregem, itt az a legszebb, ha arra ébredsz, hogy nem élsz!” Na, most arra ébredhet. (Nagyon távolról, alig hallhatóan néhány taktus hallatszik zongoráról az előbbi gyermekdalból.) De messzi vannak ezek a tetves varjúk. Hat varjú, mind az enyém, de er- rébb is repülhettek volna egy kicsit. Ez a legközelebbi is lehet vagy száz méterre. Hogy fogom behozni? Csak sötétedne már! De nem, nem, pontosan meg kell nézni, merre másszak. Másszak? Kússzak! Rohadt idő, lefagy a lábam! Ha egyenesen kúszok, elérem az elsőt. Száz méter . . . ahhoz kell öt perc. Ez a hógolyó az első varjú, ha ezt felveszem, akkor jobbra kell mennem, mert arra több van. így lehet az a másik ... ez a hógolyó a harmadik ... Itt van a negyedik . . . ott, beljebb balra az ötödik, igen, rögtön itt mellette az ötödik ... és visszafelé egészen kinn a hatodik. (Közeli mikrofon, halkan dúdolva.) Csip-csip csóka, hat varjúcska ... Jó volt-e a kis fiúcska, Ha nem volt jó a fiúcska, Csípd meg ötét hat varjúcska. Est tábornok jelentem, a varjú-térkép elkészült! Hogy dögöljünk meg? Jelentem alássan, a barátom már megtette, és ha nem tudom becserkészni a varjakat, én is jelentkezem örök szolgálatra! Meguntam, jelentem alázattal, igen: alázattal és nem alássan! Utálom magam is, értik, és unom az egészet, Unom! (Csend, majd csilingelő gyermekhangokon felhangzik messziről az előbbi dal. Távoli mikrofon.) Már képzelődöm is? Fel kell kelnem, elmenni Coloshoz. Neki már minek a bicskája? Biztos nem arra ébred, hogy meglopták. Pedig meglopták . . . Na, de menjünk, elhozom a bicskát, meg a fényképet, az üzenetét úgyis tudom. Különben bennem mindegyik üzenet egyforma, mind a kilenc és derelyét egyik sem kért. (Tompa léptek, majd rövid szünet.) 23
