Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 2. szám - Cserhát József: Ők (vers)
Nekik már a rögtön se jókor. Amire kértek, semmivé lesz? Élét érzem az otthoni szónak, ülik, hogy válaszoljak . . . Apám ma este hetven éves. 2. Margit sose volt takarékos, a kevésből is a moslékot malacának tejjel keverte. Borosa pedig, hogy gondja legyen, hogy a kispárnám puha legyen — pihét gyűjtött földön és egen. Margit mondta: jobb, ha a hasam kemény. — Nem az evés, a ruha fontos! — mondotta Borosa. Arról külön is költeményt lehetne írni, ahogyan pénzét a nyakában hordta. De keble közül az unokának mindig adott. . . A kamatot utánad hova küldjem anyai nagyanyám, aki Balsán, Kótajban a sorsra nem is figyelve cukroztad, sóztad ételemet? Két természet, velük ébredek, mindkettő bennem. Borosa a molyoktól kipiszkált ruhák helyett követel nekem tisztát. Margit kiált: adjatok ennem! 3. Ugatásokkal tele esték, vonításokkal telibb hajnalok tudatták velem -.vagyok. Bizony, vagyok. A piszkot magamon hordom, azóta is, hogy anyámat, apámat becsaptam. Veri a szív. De már csak lassan-lassan mondogatja a magáét: gőzök, füstök, kegyetlen kávék táplálnak évek óta . . . Hol vagy, nagyanyám, Tarbay Borosa? Hol vagy, nagyapám, Bodnár Pali? Nagyon szeretne nektek szomorú unokátok valamit sírva elmondani.
