Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 1. szám - SZEMLE - Szabó Jenő: Külföldi folyóiratszemle
a közeljövőben „Hét kísérlet Magyaror- országról” címmel esszégyűjteménye jelenik meg. Remélhetőleg a gyűjtemény időszerűbb kérdéseket £og tárgyalni, mint az említett értekezés. * A müncheni Akzente című folyóirat ez évi első két számát az Osztrák Irodalmi Társaság „Századunk és regénye” című ankétjának és a Gruppe 47. berlini ülésének szenteli. A „Századunk és regénye” ankét anyagából elsőnek Déry Tibor, majd Alain Robbe-Grillet, Jurij Bondarev, Roman Karst, Hermann Kesten, Brich Fried felszólalását közli. A Gruppe 47. berlini ülésének anyagából Peter Bichsel regényrészletét (Bichsel kapta a csoport ez évi díját), Jakov Lind „Leltározás” című novelláját és Günter Seimen a „Szerencsét hozók’’ című regényének részletét érdemes megemlíteni. Utóbbit azért is, mert olyan problémát tárgyal, amely az utóbbi időben elég nagy port vert fel Nyugat-Némeit- országban. A nyugatnémet alkotmány ugyanis lehetővé teszi, hogy sorkötelesek lelkiismeretűkre hivatkozva megtagadják a katonai szolgálatot. Nemrég közölt a hamburgi „Der Spiegel” cikket arról, hogy az ilyen „pacifistá”-nak, az utóbbi időben azonban egyre inkább „defetistá”-nak nevezett fiatalembereket milyen lelki tortúrának vetik alá. Seu- ren regényrészlete is ilyesmiről szól — visszavetítve a második világháború idejébe. Egy sorköteles, aki nem akar ölni és nem akarja támogatni a gyilkos háborút, éhezésbe kezd és ily módon sikerül elkerülnie a katonai szolgálatot, ráadásul még életben is marad, nem úgy, mint a koncentrációs táborok sok millió foglya, alkik nagyobbára belehaltak az éhezésbe. * A külföldi — főleg osztrák és nyugatnémet — folyóiratok olvastán az embernek önkéntelenül is szemébe ötlenek bizonyos tények. Ezek közül a legáltalánosabb, hogy a folyóiratok cikkei, irodalmi anyaga túlnyomó részének homlokterében állandóan jelen van a Nyugat és a Kelet viszonya, állandóan szó van arról a bizonyos gigantikus skizofréniáról, amelyről ha nem tévedek, első ízben dr. Wolfgang Krausnak a negyvenöt utáni osztrák irodalomról írt cikkében olvastam. Amíg azonban az osztrák lapokban Kelet és Nyugat valamiféle szintézise, valamiféle közeledése, kiegyenlítődése érdekében íródnak cikkek, történnék rendezvények, folynak beszélgetések, addig a nyugatnémet folyóiratokban nem a szintézis, hanem az alternatíva, a vagy-vagy az uralkodó. Egészen szélsőséges irányú cikkek találhatók bennük. Így a nyugatnémet Merkur, amely címlapján „Az európai gondolkodás német folyóirata” címet viseli, cikket közöl „önként az SS-be lépett” címmel, ami valamiféle német lelkiisme- retvizsgálat akar lenni, és egy átlag- német fiatalember útját követi lélektani módszerrel a marxizmustól a nemzeti szocializmusig, illetve az SS-ig. Néhány oldallal odább valósággal lelkesítő beszámolói hoz arról, micsoda könyv- éhség van a Szovjetunióban, milyen sokat — még költészetet is! — olvasnak az emberek, ugyanakkor azonban hosszas értékelést közöl a Szovjetunióban elítélt Szinyavszki és Dániel nyugaton megjelent írásairól, aztán odább Leonyid Martinov és Josef Brodszkij verseit hozza. Az ellentmondások között azonban egyet teljes bizonyossággal meg lehet állapítani: ha vannak is szélsőséges Keletellenes cikkék ezekben a folyóiratokban (és vannak), soraik közül mindig kiérződik a kíváncsiság, az érdeklődés. A megismerés pedig sohasem árthat a szocializmus ügyének. Szabó Jenő vv ,. “ ‘:‘7W f 160
