Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 1. szám - SZEMLE - Török András: Legendák és tények
határokkal megvont világából, valamiképpen hasznos és értékes dolgot fejez ki, s az élet közelségének örömét dokumentálja. Szilvási Lajos regényét — és kisebb fenntartásokkal egész eddigi életművét — ezzel a felszabaduló örömAz új Tagebuch Eddig újság alakban jelent meg a bécsi Tagebuch (Napló) című kultúrpolitikai havi folyóirat, az osztrák szellemi élet egyik jelentős, bár külsőre szerény orgánuma. Vitacikkei, bírálatai, határozott elvi állásfoglalásai külföldön is tekintélyt szereztek a kiadványnak; véleményére azok is odafigyeltek, akik világnézeti, politikai szempontból a barikád túlsó oldalán álltak. A Kafka-vita anyagával például termékeny eszmecserére adtak alkalmat, többek között megszólalt a Tagebuch hasábjain Roger Garau- dy, Bruno Frei, Ernst Rischer és az NDK-ból Alfred Kurella is. Most újjászületett formában, nagyobb terjedelemben, füzet alakban két- havonként jelenik meg a folyóirat. Társadalmi szerkesztőbizottságában politikusok, egyetemi tanárok, mérnökök, építészek, újságírók, egyházi és közéleti személyiségek fogtak össze, hogy a haladó gondolatnak híveket, barátokat, olvasókat szerezzenek. „Ausztria Kelet és Nyugat, Észak és Dél keresztútján fekszik — írják bevezetőben. — Minden irányból új eszmék érik. Az anyagi élet az utóbbi két évtizedben modernizálódott, szellemi területen viszont a régi állapotok uralkodnak. A Napló a haladó szellemi magatartást akarja erősíteni. Anélkül, hogy a kizárólagosságra igényt tartana ... Azt hisszük, hogy a nagy vita részvételünk nélkül szegényebb lenne. A Napló nem azokhoz az olvasókhoz fordul, akik mindig mindennel egyetértenek, hanem a töprengőkhöz, az együtt- gondolkodókhoz. Tudja, hogy a megalapozott „nem” is segíti a vitákat.” A 40 oldalas első szám széles körű vitát indított az esküdtbíróságok szeremel olvastuk, hiszen felvillantotta egy jelentősebb alkotói jövő ígéretét is, mely talán az eddig érthetetlenül késő, szélesebb kritikai elismerést is meghozza számára. Mert olykor az olvasói igények is perdöntő súlyúak. Török András péről, a laikus bíráskodás hibáiról (különös hangsúllyal említik a háborús bűnperekben hozott enyhe ítéletek ügyét, megszólaltatnak bírákat, ügyészeket, képviselőket, ügyvédeket. Ernst Fischer, a nálunk is jól ismert marxista esztéta új könyvéből közöl részletet A valóság megfosztása a valóságtól címmel. A figyelemre méltó szemelvény a világ jelenségeinek — sőt magának az embernek — eldologiasodásáról, az ebből származó civilizációs, kulturális bajokról hoz értékes gondolatokat. Külön kitér a Pop Art művészeti divat elemzésére, érdekes párhuzamot von a dadaizmussial: „A Pop Art a lázongó dadaizmus rettenetes dédunokája. Dada volt a jajkiáltás: így nem mehet tovább, Pop Art a vigyor: mégiscsak megy ...”. Ami bennünket még közelebbről érdekelhet ebben az írásban, a szocialista realizmus és a szürrealizmus értékelése, kritikája, illetve a két irányzat kissé vázlatos, de tanulságos szembeállítása. Garaudyval együtt — mint ismeretes — Fischer is elveti a szocialista realizmusnak a régi értelmezését, s azokat a műveket is (főleg az akadémikus, múlt századi hagyománynak hódoló naturalista, fényképszerű festményeket), amelyek a zsdánovi elmélet jegyeit viselik magukon. Ezen a ponton szembesíti a részletező realizmust a szürrealizmussal, egyebek közt Salvadoré Dali műveivel. Hugo Pepper írása a náci irodalom újjáéledéséről, a háborús bűnösök rehabilitációjáról, az engedékeny vagy náci befolyás alá került könyvkiadókról rendkívül elgondolkoztató. Arra vall, hogy a józan gondolkodású osztrák értelmiségiek — akár marxisták, akár más világnézet hívei — súlyos harcban állnak a náci irodalom termékeinek egyre duzzadó áradatával. A sovinizmus, nacionalizmus és antiszemitizmus kérdé156
