Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 1. szám - SZEMLE - Török András: Legendák és tények
három Vas megyei művelődési otthon 1965/66-os munkatervénék elemzése alapján. Ez az elemzés ugyanis a gyakorlati népművelő munka területére visz, azt vizsgálva meg, hogy a konkrét munka tervek mennyire felelnek meg a korszerű és eredményes népművelő munka igényeinek, követelményeinek. Kár, hogy az évkönyv nem több írása foglalkozik még éppen a tartalmi munkát meghatározó fontos kérdésekkel, tényezőkkel. Karsal a munkatervi elemzés elvi szempontjainak érintése után indokolja, hogy ő miért választotta a pedagógiai szempontú elemzést. Azért, mert ez eléggé átfogó jellegű és a kulturális nevelő munka alapja is. Pedagógiai szempont választását a hazai és külföldi szakirodalom is alátámasztja. A továbbiakban kifejti azt is, hogy mit ért pedagógiai szemponton: társadalmi célok, körülmények, pszichikai tényezők stb. komplex ötvözetét. Az elvi szempont tisztázása után a három munkaterv konkrét elemzését végzi el. Általános jellemzésként megállapítja, hogy a tervezésnél nem gondolnak eleget az előzményekkel, pedig a személyi fluktuáció miatt is ez igen lényeges volna. A munkatervekből látszik, hogy kezd kialakulni a művelődési otthonok „címzettjeinek” a köre, per- manensebb a munka, nincs annyi újrakezdés, előtérbe kerül az aprómunka, javultak a tervezés arányai, jelentkezik már némi elemi fokú differenciáltság is, egységesebbek a célkitűzések, és kezd érvényesülni a központi mondanivaló. Az általános jellemzés után egészében közli a szombathelyi Ady Endre Művelődési Otthon, a Körmendi Járási Művelődési Ház és a Vasvári Járási KönyvLegendák és tények Szilvási Lajosról, egy regény ürügyén Szilvási Lajosról kívánunk szólni. Zalai származású íróról lévén szó, öröm a kritikus számára, hogy gondolatait éppen egy szűkebb hazájából elindult toll- forgatóról elmélkedve tárhatja fel. Most tár és Járási Művelődési Ház munkaterveinek vázlatait. Ezekben formailag már érvényesülnek az irányítás szempontjai, de tartalmuk nem kielégítő, gyenge a helyzetfelmérés szintje, pedig ez az alapja a tervezésnek, mélyebb elemzés helyett helyzet-leltárt adnak, ami nem elég támpont a további munkához. Hiányzik az értékelésekből az eredményesség kritikai vizsgálata, a tervezésből pedig a pontosan meghatározott célkitűzés. Karsai elemzésének konklúziójaként szempontokat ad a további tervezéshez és a tervezés bibliográfiáját is megadja. Egy másik írás, amelyről lábjegyzet említi, hogy nem teljesen kiérlelt még, „Fehér foltok” Jánosháza népművelésében. Ez egy felmérési munka ösz- szegezését nyújtja, laza szerkezeti formában. A kötetben még egy tanulmány kap helyet, amelyet Novak József írt: Berzsenyi és a mai magyar falu címmel. Maga a tanulmány kitűnő, de az évkönyvben való közlése eléggé vitatható, bár a szerző tanulmánya végén megkísérli ennek indokolását is megadni. Áz évkönyvet Jákfalvi Miklósné ösz- szeállításában Vas megye népművelésügye 1945—1965 címmel az elmúlt húsz év bibliográfiája zárja. Ez az anyag az évkönyv egyharmadát képezi, de mint kutatómunkának alapja, megérdemli ezt a terjedelmet, hiszen specifikus bibliográfiák nélkül ma már tudományos igényű munka egyáltalán nem is végezhető. A népművelés pedig különösen rászorul még alapjainak lerakása érdekében múltja könyvészeti föltárására. Palkó István csak egyetlen regényéről szeretnénk beszélni — távolról sem túllépve az alig harmincnégy éves, tehát igen fiatal író máris .gazdagnak mondható életművét —, amelyet a legsikeresebbnek tartunk, s amely a legtöbbet valósít meg az érzésünk szerint vállalt programból. Abból a programból, melyet a tények és legendák békítfietetlenségének megmuta- tatásában látunk, s a húszéves szocialista fejlődés igazszavú ábrázolásában. Ez 154
