Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 1. szám - SZEMLE - Palkó István: A népművelési munka gyakorlatából
portot — képviselnek a kötetben a rövid, csípős, jól csattanó szatírák. Mai életünk fonákságait, hibáit, elgondolkoz- tató-meglepő jelenségeit, eseményeit választotta e szatírák tárgyául (Nézőpont, Ä ravasz hal, Egy betörő a rendőrminiszter szobránál, Kérdés, Árnyalatok, Elégtétel, Három tűszúrás stb.). A mai nagyon szegényes szatírairodalmunkban fel kell figyelni az olyan jó szatírákra, mint Vasvárié. Bemutatásul idézem a „Három tűszúrás”-t: Egy irodalmi vitára Suta szalmabábba döfködtök fringiát. Győztes a fringia, lám: Nem szúr vissza a szalma. Két észrevétel Gulliverről — Agyszélhűdés volt, ami megölte. •— Hogy tapostak testén — mennyi törpe!... Tanulság Nyűszít a kutya, hogy sok a bolha, önvérével eddig pártfogolta. Vasvári István költészete formai szempontból nagyon gondos, megmunkált költészet. Nyelve egyszerű, közérthető, kristálytiszta. Elvet minden felesleges sallangot, dekorációt; mégis mindig költői, művészi szépségű, megragadó hatású minden megnyilatkozása. Fölényes rutinnal alkalmazza a klasszikus verselési formát, az ütemes verselést és nyugateurópai versformákat egyaránt. Olykorolykor a modem prózaverssel is találkozunk kötetében. A lélek naplójából jó kötet a költő még egyre kiteljesedő életművében, de jó kötete a magyar könyvkiadásnak is. Egy társadalmi látású, igaz költő szól a könyvből, akitől meggyőzően — és jogosan is — halljuk a következő sorokat: „Tettem, mit tehettem — nem az életemért éltem — érted féltem fájó emberiség.” Magvető, 1966. Káldi János A népművelési munka gyakorlatából Két kiadvány ismertetése kapcsán szeretnék a népművelési munka néhány kérdéséről szólni. Ugyanis két olyan könyvről van szó, amelyik a népművelési munka sűrűjébe visz, ha ott nem is egyenlő mértékben igazít el. Mindkét munkát a Vas Megyei Népművelési Tanácsadó adta ki, s mindkettőt a tanácsadó vezetője, Kuntár Lajos szerkesztette. Az egyik munka a Klubvezetők kézikönyve-ként, a másik a tanácsadó Evkönyve-ként jelent meg. Először a Klubvezetők kézikönyvével kívánok foglalkozni. Ez a kötetecs- ke közel húsz szerző írását foglalja össze. Az egyes írások nagyon elütő szinten foglalkoznak a klubmunka különböző területeivel, problémáival, s egységüket is úgy-ahogy a klubélet valaminő vonatkozása adja meg. A kézikönyv előszavát Erdélyi Béla elnökhelyettes írta. Röviden utal a könyv jelentőségére, szerepére, céljára: segíteni a népművelőket abban, hogy a klubmunkát tartalmasabbá, színvonalasabbá tehessék, mert a kluboknak a népművelési munkában mindinkább növekvő szerepe lesz. Akik népművelésünk jelenlegi helyzetét, intézmény-hálózatát nemzetközi kitekintéssel és összehasonlítással ismerik, tudják, hogy ez sem tárgyi, dologi, technikai, sem személyi feltételeiben igazában nem felelhet meg a korszerű népművelés funkciójának jelentősebb részében. A mi falusi népművelési intézményeink többsége csak szükségmegoldá- sa, de nem otthona a népművelésnek. A művelődési otthon funkció betöltésére legtöbbjük nem alkalmas, legfeljebb szű- kebb keretű klubmunka biztosítására. Társadalmi fejlődésünk jelen szakaszában ezért kerül reális számvetéssel elő150
