Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Bertalan Lajos: Tájak költészete
nek, a párizsi Pont des Arts és a Pont Neuf ihídpillér sorainak, a Pompei romjai közt tovafutó kövesútnak az adja kép-jogosultságát, amit és ahogy rajtuk, bennük a művész észrevesz, s velünk is észleltet. A Bárkák megkapóan könnyed, fölényesen nagyvonalú rajzában például az ívek és a függőleges vonalak ritmusát, a háttérben tovasikló harmadik bárka egyensúlyteremtő szerkezeti szerepét, távlatkeltő hatását, s mindezek mögött azt a hangulatot, amely hamisítatlan mediterrán. Zárt kompozíció, a képkivágás is a zártságra utal, mégis a tenger végtelenségét sugallja. Az Uffizi képe román íves épületkeretben — tehát stílusos külsőségek között — jelenik meg. Kitűnően választott látószög, s máris adva van a szigorú kompozíció minden kelléke, a képen belüli tagoltság, a részek egymáshoz viszonyított aránya, a milligrammra kiszámítható egyensúly és szimmetria is. Klasszikus környezet, klasszikus képszerkesztési elvek. Figyelmesebb szemlélőnek talán az is föltűnhet, hogy az egyensúly kedvéért enyhén elrajzolja a részleteket, átrendezi a látvány elemeit, a tornyot például — amely egyébként is aszimmetrikus elhelyezésű — még jobban kihúzza az épülettömb szélére, éppencsak megáll a falakon. Szerinte ott a helye, hisz a bal oldali épület erősen meghúzott súlyos tömbje így „tartja” távolról is a helyén a tornyot. A művészi igazság tehát — mint láttuk -— a látvány igazsága, vagy realitása fölé kerül Ezt az eljárást bizonyára nem sínyli meg realizmus-elméletünk sem, annál kevésbé, mivel a látványhoz való görcsös ragaszkodás a fényképszerű naturalizmus megoldásait kényszerítené az alkotóra. A párizsi hidak vaskos-tömör pilléreit leheletfinom vonalak vagy a tus keménységét oldó vízfesték, gouache-technifca lágy foltjaival enyhíti, itt a hangulat, az impresszió válik fontossá. Más képein a mozgás vonalritmusa, a zeneiség kap hangsúlyt, mint a Café de Paris vagy a Marcel Marceau cí- műeken; a zeneiség egyébként más témák mögött is ghallható”, erről ráismerünk az alkalmazott grafika biztos kezű, s ihletett alkotójára, aki a Cantata profana, a Háry szvit, a Musica Hungarica és más művek lemezborítójával, könyvborítókkal (Gonda: Jazz, Kodály his life és az edinburgh-i nemzetközi versenyen aranydíjat nyert Lukács kötet) szerzett elismerést a művészeti ágnak. Tájképein sajátos hangulatot, finom lírát sugallnak a francia és olasz tájak, hol a pillanatnyi benyomás, hol pedig a neorealista látásmód színezik, hangszerelik ezt a tájköltészetet. Ilyenkor is szigorú képszerkesztő, de lazább, oldottabb vonalak, lágyabb tónusok hangolják a képet, mint épület-kompozícióit. Ezekben a kiszámított arányok, tájaiban pedig inkább a természetközelség dominálnak. Harmóniateremtő hajlama, viszonylag kevés eszközzel biztosan rögzítő képessége lényeglátó, gazdaságosan alkotó, s mindig — a lírai hangulatokban is tetten érhető — tudatos művészre vall. Vasi kiállításai (először a kőszegi várban, majd a szombathelyi múzeumban) méltán megérdemelt sikert és elismerést hoztak a fiatal fővárosi grafikusnak. Bertalan Lajos 136
