Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Zentai Pál: Mészáros József jubileumi kiállítása

I

pihenésre, erőgyűjtésre, művelődésre, szórakozásra szükséges, annyi van is. De nem talponállóban!

Nem tagadom, vannak még talponállók s vannak, akik ide járnak féldecire. De ezek, kedves Barátom, a munkahelyükön, a családjukban és a társadalomban is csupán féldeds emberek. Ezt a keveset soknak látni: vakság. A százra azt mondani, millió: ostobaság.

Azt írod:

„A csodák

elkoptak; az álomi, arany-őszi ünnep elszállt a semmibe.”

Dehogy koptak el a csodák, János! Sőt, csak most jönnek! Nem bibliaiak, de valóságosak. Az ember az eget ostromolja, talán csak órák kérdése, hogy leszálljon a Holdon. A zászló már ott van rajta. De a mi kis világunk, a mi kis magyar valóságunk is ezernyi csodát rejteget. Megint csak a történelem lapjairól: először tartozik népünk küzdelmes története során olyan népek sorába, amelyek az új társadalmat építik, amelyek élenjárói a haladásnak, a fejlődésnek. Először vehette sorsát saját kezébe ez a nép. S eddig jól sáfárkodott vele. Amit 21 éven át alkotott, több a talponállónál. Bizonygassam ezt Neked, kedves Barátom, akiről tudom, hogy szereted ezt a népet, s országjáró útjaidon magad is csodálója vagy hősi alkotásoknak! Nem bizonygatok, de bíztatgatlak: jobban nézz körül életünkben s a talponállók mellett vedd észre a gazdaság és a kultúra gyönyörű katedrálisait is. Akinek olyan jó szeme és tolla van, mint Neked, a jövőben ez sikerül is.

Szombathely, 1967. január 8.

őszinte híved: Erdélyi Béla

Mészáros József jubileumi kiállítása

Évek óta rendszeresen szerepel festményeivel a különféle Vas megyei tárlatokon. Nevét már a megye határain túl is kezdik megismerni. Egyik képével részt vett a IX. Magyar Képzőművészeti Kiállításon is. Túl van már élete első önálló bemutatkozásán.

A kiállítások méltatói írásukban minden alkalommal bővén foglalkoztak művészetével. Bírálták már változatlannak tűnő falusi témáiért, nevezték a vasi léckerítések festőjének, állították, megállt a fejlődésben, „kifestette” magát. Mások látszólagos felületességét, nagyvonalú előadásmódját vetették szemére. A közönség véleménye is megoszlott; egyszerre tartották maradinak, s modemnek.

Tavaly decemberben a szombathelyi Művelődési és Sportházban megrendezett gyűjteményes jubileumi kiállítása módot ad, hogy átfogóbb képet, ösz- szefüggőbb véleményt alakíthassunk ki róla, pikturájáról.

130