Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Bertalan Lajos: Cs. Kovács László budapesti kiállításáról
Cs. Kovács László budapesti kiállításáról A tehetség útjai kiszámíthatatlanok. Az érvényesülés útjai nemkülönben. Cs. Kovács László nagysikerű fővárosi bemutatkozása ürügyén ezt a közhelynek látszó két megállapítást nem kerülheti ki az, aki a szombathelyi származású művész életútjáról legalább vázlatos áttekintést kapott. A külvárosban — a költő szavával élve: a város peremén — a téglagyári gödrök mentén húzódó telepen nőtt fel, a középiskola elvégzése után a szombathelyi MÁV Járómű üzemében dolgozott esztergályosként, s a Jármű képzőművészeti körében tanult Jaksa Istvánnál több évig. 25 éves korában felvették a Képzőművészeti Főiskolára. Tanárai, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Kádár György, Mikus Sándor véleménye megoszlik a nyugtalan, kereső-kutató szenvedélyű fiatalember tehetségéről, sajátos formanyelvének kereséséről, 1964-ben mégis egyéves amerikai tanulmányútra indulhat, s hazatérve egy sor kész vagy félig kész faszoborral, grafikával hirtelen meglepi kritikusait és a vele rokonszenvezőket egyaránt. (Közben idehaza, Szombathelyen a városnak felajánlott egyik szobrát nemcsak elfogadásra, de valamire való méltánylásra sem érdemesítik.) A budapesti Kulturális Kapcsolatok Intézetében (1967, január 6-án megnyílt kiállításon) 14 szobrot és 34 tusrajzot vonultatott fel az Északamerikai Egyesült Államokban és Hawaii szigetén töltött tanulmányok terméséből. A kiállítás krónikájához tartozik a megnyitón tapasztalt rendkívüli érdeklődés, művészeti életünk számos kiválósága megjelent, s a tárlaton Lakatos Gabriella, az Operaház Kossuth-díjas szólótáncosa mondott bevezetőt. 125 LAKATOS GABRIELLA, HAVAS FERENC ÉS MALECZKY OSZKÁR A „HAWAH LÁNY” C. PORTRÉ ELŐTT
