Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Csányi László: Előjáték egy regényhez
tási alap, ahogy értelmetlenség lenne egybevetni Michelangelo Utolsó ítéletét Picasso Guernicájával. Még a „válság” szó is megtévesztő, mert csupán olyan változásról van szó, ami történeti következmény. A különbség azonban minden szempontból feltűnő és félreérthetetlen. Minden korábbi irodalom szándékában demokratikus volt, egyformán akart hatni az olvasók minden rétegére. A modern regénynek nem fenntartás nélküli ismérve ez a teljes demokratizmus: Proust vagy Thomas Mann soha nem lesz strand-olvasmány: a felszíni izgalmakat nem tudja helyettesíteni a gondolati élmény. S ugyanakkor a modern regény igyekszik is eltávolodni az áradó, életet utánzó elbeszéléstől, mintha a Balzactól Solohovig terjedő szakasz kimerítette volna a nagyformátumú epikus lehetőségeket. A short story már egyetlen ötletre épül, s események helyett mindinkább gondolatokat közöl: közelebb áll az esszéhez, mint az elbeszéléshez. S itt nem állhatunk ellen a csábításnak: úgy tűnik, elsősorban az esszé a jövő műfaja, amely természeténél fogva nem a változhatatlant közvetíti, hanem olyan eszméket, melyeknek tégláiból az olvasó tetszés szerint építhet magának. Tegyük még hozzá: a hagyományos regény nem hagy kétséget, az események logikája az egyszerit és véglegest jelenti. Amikor Flaubert leírja ezt a mondatot: „Egy éjszaka tizenegy óra felé lódobogásra ébredtek”, már könyörtelenül a szavak mögött bujkál Bovaryné tragédiája, nincs kibúvó és irgalom, az ábrázolt valóság és a műfaj szorításában el kell pusztulnia a patikusnénak. Az eposzok is zárt világképet tükröztek, de ott nemcsak a mitosszal átszőtt valóság volt körülhatárolt, hanem az írói—olvasói szemlélet is, a regénynek viszont maga a műfaj adja meg a teljességet, világa csak azon belül egységes, amit ábrázol. A modern regény ezt borítja föl, amikor a lehetőségek mítosza felé törekszik, s ezzel mintegy társszerzővé avatja az olvasót. A szerkezetnek itt másodlagos szerep jut, éppen ezért az új technika lényege nem a külsőlegesben van, hanem az új megoldásban, mert ahogy távolodik a hagyományostól, úgy nyit váratlan lehetőségeket az olvasó előtt. Persze még itt él a hagyományos forma is, a mese-szükségletet nem teszik kétségessé a megváltozott életkörülmények, az újságok short story-igénye pedig tárcacselekményével olyan mennyiségi követelmény, amely biztosítja fennmaradását, még akkor is, ha minősége egyre egyenetlenebb. Mit hoz a jövő? Mintha egy színpadon lennénk, ahol már fölállították a kulisszákat, s ha óvatos következtetésektől nem is kell félnünk, az előadás még várat magára. De ez csak növeli az író felelősségét és senki sem vonhatja ki magát alóla, ha már egyszer tollat vett a kezébe. 115
