Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Horváth Ottó: Kísérlet válaszadásra
kor azt hirdették, hogy a marxizmus csak vulgáris-materialista válaszokat tud adni szellemi kérdésekre. Korunk szellemi körképe kísérlet a mai világ legfontosabb kérdéseinek megválaszolására. Természetesen a ma embere nem fogadhatja el ezt a sajátosan megcsonkított világképet. Es a válaszokat? A legtöbb szerző csak az erőfeszítésig jut el. Erőfeszítés, hogy megértsük korunk, világunk kérdéseit, a mai ember problémáit. De, valóban hiábavaló fáradozás választ adni a legfontosabb kérdésekre? Meg kell elégednünk magával az erőfeszítéssel, a szándékkal? Nem tudjuk megragadni a maga totalitásában és hallatlan differenciáltságában korunkat és világunkat? És itt érkeztünk el mondanivalónk lényegéhez, ahhoz a mindinkább általánossá váló felismeréshez, hogy a marxizmus választ tud adni korunk kérdéseire, ha ... ha fenntartja magának azt a lehetőséget, hogy kerülve az egyszer s mindenkorra kinyilatkoztatott igazságokat, válaszait az élet, a gyakorlat, a tudomány legújabb eredményei alapján meg tudja újítani, ha a modern szak- tudományok részeredményeit magába tudja olvasztani, ha a múltat úgy tagadja, hogy negációjában magasabb szinten továbbfejleszti értékeit, ha — nem tévesztve szem elől az alapvető igazságot, miszerint a társadalmi fejlődés igazi mozgató rugói abban a termelési módban keresendők, ahogyan az emberek az életükhöz szükséges anyagi javakat előállítják — tehát, ha jelentőségének megfelelően hangsúlyozza és kezeli a felépítmény aktív, sajátságos, viszonylagos önállóságát. Azok a rendkívüli erőfeszítések, amelyeket éppen napjainkban tesznek a kommunista pártok, ezt célozzák: felkészülni a válaszadásra! Ebből a szempontból rendkívül tanulságos és érdekes a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága által a múlt év márciusában kezdeményezett vita korunk világnézeti kérdéseiről, amelynek anyagát az elmúlt hónapokban jelentette meg a Kossuth Könyvkiadó Ideológiáról, kultúráról címmel. Mi az újszerű és eredeti ebben a vitaanyagban? Mindenekelőtt az a következetes szándék, hogy véglegesen leszámoljanak mindazzal, ami elavult; törekvés arra, hogy a marxizmus mint korunk leghaladóbb világnézete asszimiláljon magába minden értéket, amit a gondolkodás és a konkrét tudományok létrehoznak; képesség a párbeszédre; annak a felismerése, hogy: „Meg kell szabadulnunk attól a kísértéstől, hogy globálisan elítéljünk egy elméletet vagy iskolát, amely ugyan valóban téves ideológiát hirdet, de a megismerés terén értékes vívmányai lehetnek, amelyek egyébként gyakran ellentétben is állnak saját ideológiájával”;6 hangsúlyozása annak, hogy ,,ha van is több olyan alapelv, amely minden országban általánosan érvényes a szocializmus felépítésére, mégsem lehet szó a szocializmusnak olyan, egyszer s mindenkorra meghatározott modelljéről, amely mindenkor és mindenütt érvényes volna.”7 A francia párt által szervezett vitaülésen jelentős helyet kapott a valóság dogmatikus és dinamikus felfogása közötti különbség. Mint nem egy hozzászóló kifejezte: a dogmatikus szemlélet szerint a valóság egyszerre adott, míg a dinamikus szemlélet szerint a valóság nemcsak egy adott állapot, hanem teremtés is, nem lehet egyszer s mindenkorra a véglegesség igényével meghatározni. Garaudy szerint a marxizmusnak integrálni kell a szubjektivitás emberi gazdagságát, anélkül, hogy szubjektivizmusba esnénk, sőt a transzcendenciát is, „amennyiben a marxizmusnál a transzcendencia azt a tapasztalatot fejezi ki, hogy az ember . . . mindig képes önmaga meghaladására, sohasem befejezett lény. Az ember, jóllehet, „természet” marad, önmagára ismerésével, kultúrájá94
