Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Horváth Ottó: Kísérlet válaszadásra

Az utolsó híradást róla Angyal Endrétől kaptam: 1966. április 4-én találkozott vele Szentendrén. Akkor nyitották meg Vajda Lajos emlékkiállítását, s többek közt Baránszky-Jób László, Szerb Antalné, Hamvas Béla és Gyarmathy Tihamér társaságában megtekintették három fiatal festő, Kósza-Sipos László, Deim Pál és Nédler József gyűjteményes kiállítását is. Berda, jellemzően, a Dunazug hegyei közül érkezett, szokott természetjáró jelmezében, de igen leromlott állapotban; a tárlatokat szorgosan megszemlélte, ám az ebédnél már inkább csak nézte, piszkálta az ételt, semmint evett, s italhoz nem nyúlt. Négy hónappal utóbb, júliusban meghalt.

HORVÁTH OTTÓ

KÍSÉRLET VÁLASZADÁSRA

Soha nem volt még ily intenzív és jogos a tudat, hogy minden előbbinél nagyobb változásban veszünk részt. (Ga'étan Picon: Korunk szellemi körképe. Bevezetés a magyar fordításhoz.)

A marxizmus mint szakadatlanul fejlődő tudomány szembenéz korunk minden problémájával.

(A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának határozata az Ideológia és a kultúra kérdéseiről.)

A Gallimard kiadónál 1957-ben megjelent Panorama des idées contemporaines — némileg rövidített változata magyarul is megjelent — az utóbbi évek leg- reprezentánsabb kísérlete arra, hogy a világ legáltalánosabb kérdéseire, a marxizmus kirekesztésével, a polgári gondolkodás legmagasabb csúcsainak fel- használásával, annak keretében választ keressen. Gaétan Picon nyolc társával arra a tiszteletreméltó, eredményeiben azonban kétséges kísérletre vállalkozott, hogy egy nagyszabású, enciklopédikus igényű gyűjteményben megrajzolja a „mai korszellem” átfogó képét a „legnagyobb tanúk megszólaltatása segítségével”.

„Körülöttünk, előttünk, bennünk minden megváltozott”1 — mondja Picon. Roland Caillois szerint: „Gondolkodásunk ma egy válsággal küzdő világot tükröz . . . minden összejátszik, hogy a XX. század emberét nyugtalan, jövőjéért aggódó, saját képe előtt szorongva álló lénnyé tegye.”2

Imponál az a névsor, amelyet a mű szerkesztői felsorakoztatnak korunk szellemi körképének megrajzolására. Nyugat szellemi elitjét olyan nevek fémjelzik, mint Edmund Husserl, Martin Heidegger, Henri Bergson, Sigmund Freud, Jean-Paul Sartre, Claude Lévi-Strauss, P. A. Szorokin, Oswald Spengler, Karl Jaspers, Paul Valéry, Lukács György, T. S. Eliot, André Gide, Albert Einstein, Paul Langevin, André Malraux, Robert Oppenheimer.

92