Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Fülöp István: Vörösmarty és Deák barátsága
akaratát. Egyértelmű szándékban találkozott az író és a politikus. Közös aggódásuk a magyar jövőért, az emberiség boldogságának kiteljesedéséért forrt eggyé. Ezért írja Deáknak s biztatja: „Munkabíró lelket kívánok, félni tudatlant, S félni merőt: a mint a haza jobb ügye hi, És emberszerető szívét, ha vad indulatokkal És ál eszmékkel küzdeni síkra kelek.” A nemzet felszabadulásáért folytatott harcban lettek jó barátok. Vörösmarty 1824-ben ismerkedett meg Deákkal, mely elszakíthatatlan barátság kezdetét jelentette. A költő többször meglátogatta Deákot birtokán, de sokszor váltottak levelet is egymással. Vörösmarty volt mindég Deák legkedvesebb költője. „Vörösmarty senki iránt nem viseltetett annyi szeretettel és tisztelettel mint Deák iránt.”2 Nagy érdeklődéssel várta Zalán futása című művének megjelenését, melyből a költő első találkozásuk alkalmával olvasott fel már részleteket a „leendő államférfiúnak, kit épen úgy meghatott a csodás bájú nyelv, mint a nemzeti fennkölt érzés.”3 A kehidai Deák-kastély „Zalánodat alig várom — írta 1825. október 28-án Kehidáról — és mivel nem tűrhettem tovább a kíváncsiság furdalásait, vettem abból egy példányt Zsoldos István szombathelyi könyvkötőtől.”4 A 25 éves Vörösmarty „Zalán futásá-ban az eljövendő szabadságharc nyíltan ki nem mondott reménye bújik meg.. ,”5 Vörösmarty Stettner Györgyhöz írt levelében Fábián Gáborra hivatkozva írja 1825. november 6-án: „... látta Kisfaludy Sándort és Horváth Endrét. Amint magad is tudod, mindenütt nagy tűzzel dicsért* és Balaton mellékét eltöltötte híremmel.” Vörösmarty dicséretét Deák elvitte Zala minden irodalmat kedvelő barátjához. Egymásra ható esz*) Vörösmarty itt Deákra gondolt. 116
