Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Mártonvölgyi László: Reviczky szülőháza és neve problémájához
határozni, mert három látogatásom alkalmával egyetlen egy emberrel sem találkoztam, aki Reviczky nevét ismerte volna. Vitkóc színszlovák majorság, egyszerű földművesek lakják. Első látogatásom során mégis találtam némi nyomokat, amelyek alapján elindulhattam. Ez a vitkóci földesúr és a cselédlány „legendája” volt, amely még élt az öregek emlékezetében a nélkül, hogy tudták volna, hogy Reviczkyről van szó. A kis majorban kevés esemény történt, így mindenre jobban emlékeztek. Arra is, hogy az egyik földesúr teherbe ejtette Vitkócon a szolgálót, aki aztán gyermekét a cselédházban szülte meg. Utána az úrnő a kastélyba fogadta a gyermeket, sajátjaként nevelte, a cselédlányanyát pedig visszaküldték Árvába, ahonnét hozták. Időközben esze megbomlott, és koldusként kóborolt. A majorságban élők meg is mutatták nekem azt a házat, ahol a cseléd megszülte gyermekét, Reviczky!. Egyszerű kis házikó ez a cselédlakás — amint a mellékelt kép is mutatja — koránt sem olyan, mint a lexikoni kép. A bérlő felesége, Wohlstein Árminná azt is mondotta, hogy egy ízben bizottság érkezett Budapestről, amelyik nagyon nézegette a cselédházat. Az egyik munkás pedig arra figyelmeztetett, hogy a cselédház pajtájában deszkával burkolt küldemény van. Ez 1918-ban érkezett, de nem törődtek vele akkoriban. Mikor aztán a ládát Deák János barátommal felbontottuk, Reviczky vörös márványból készült emléktábláját találtuk benne ezzel a szöveggel: „Ebben a házban szül. 1855. ápr. 9-én revisnyei Reviczky Gyula, jeles írónk és költőnk (f Budapesten, 1889. év. július 11-én) kinek emléke a nemzet kegyeletével áldott legyen! A „legenda”, a bizottság, az emléktábla nyomán lefényképeztem a házat, s közzé is tettem mint Reviczky szülőházát. Minden bizonyíték e mellett szólt, s azt is természetesnek találtam az akkori viszonyok közt, hogy a cselédlányt nem engedték a kastélyban szülni. Mikor másodszor jártam kinn 1939-ben, a bérlő, Busztin engedélyt adott arra, hogy a táblát Nyitrára szállítsam, ugyanis akciót akartam indítani azért, hogy a szülőházra kerüljön. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert a tábla Nyitra bombázása következtében valószínűleg elpusztult vagy a háború zavarában elveszett. A háború után már hiába kerestem a Malospitálska utca 6. sz. házának fáskamrájában, ahova annak idején letettem. A szülőház azonban megvolt és megvan még ma is. Ezért nem értem az Irodalmi Lexikon adatát, illetve képét. A továbbiakban azt írja a lexikoni cikk, hogy' Reviczky nem tudott törvénytelen származásáról, Reviczky Kálmánná a sajátjaként nevelte. Nem valószínű az sem, hogy a léha apa törvényesítette volna, mert akkor nem verhette volna el a vitkóci birtokot. „Magyarosítani” a nevét azonban nem kellett, hiszen a Reviczky nem magyar, hanem szlovák név, éppúgy, mint Bálek, s Bálek- ről Reviczkyre „magyarosítani” nem lehet. Itt csupán névváltoztatásról van szó. Maga az anyakönyv is arról szól, hogy a név megváltoztatott (transmuta- vit), ennek igazolásául közlöm a költő anyakönyvi kivonatát a jacovcei anyakönyv III. tomes-e alapján: „1. 14; / 2. 9. apr. 1855; / 3. 14. apr. 1855; / 4. Julius Colomnus Josephus Calasantius; / 5. masc.; / 6. illegitimus; / 7. N. N. Veronica Balek, servilis; / 8. Vitikócz ex comitatu arvensi Jablonca; / 9. Paulus Koroda et dna Juditha 124
