Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Babits Mihályról
döntő csatát megelőzi, olykor irányítja. Ő maga talán részt sem vesz benne: elesik, mire odáigjutna, vagy beolvad a derékhadba. Győzelemből csekély részt vallhat magáénak; veszélyből annál többet. De nélküle a sereg vak lenne, tehetetlen és gyáva .. A nagy háború alatt ezt írtam: — Talán azért is nem tud kijutni a viló.g régi ostoba babonáinak rettenetéi gyilkos kátyúiból, mert a fiatal, friss, merész ajkakat [hangokat] nem engedik szó hoz jutni. A köztudat azt tartja hogy az öregek észemberek, akik az ész szerint cselekszenek; ez pedig nem úgy van, Az öregeknek már nagyon is volt idejük beletörődni abba hogy a világon úgysem történik semmi az ész szerint. Mit gondolhatnak a fiatalok akik friss, még meg nem vesztegetett ésszel cseppentek ebbe az esztelen világba, hol már tudatosan, programmszerűen intéznek mindent az ész ellen, véresen, ostobán? ... [azzal az egyszerű] Ez a panasz akkor a háború ellen szólt, melyet a vének csináltak, s mely a fiataloknak nem engedett beleszólást semmibe. A fiatalokat a harctérre vitték, elszakítva zsenge életüket a munkától, a tanulástól, a kultúrától, miket pedig örök frázisokban dicsértek fülükbe... Azután [Azóta visszajöttek a harctérről.] visszatértek a harctérről, akik megmaradtak... Itt álltak, szörnyű élményekkel [után], egy megzavart [megnyomorított] világban, [ahol csak nehezen tudtak elhelyezked] megnyomorított [életünkben] országunk életében, ahol csak küzdelemmel tudtak [elhej] elhelyezkedni ... Új meg új korosztály lépett nyomukba minden évben... Vájjon ez az ifjúság elfoglalta-e új az [ez] előőrsi pozíciót a magyar szellem nagy harcában? Átvette-e ismét a szerepet melyet a háború oly durván szakított meg? Folytatja-e a magyar ifjúság nagy szellemi hagyományait? [Betoldás:] Vagy végkép belehull a ferde kor kicsinyes küzdelmeibe s a létért való harcba? A fiatalok helyzete sohasem volt oly uttálan [vigasztalan?], oly láthaiartalan [kilátástalan], mint napjainkban. Ennek az országnak mintha nem lenne szüksége fiatalokra ... Ijfainak nem tud helyet találni, foglalkozást adni... A fiatalember nem tudja, mi lesz vele, ha tanulmányait befejezte. Tanácstalanul, fölöslegesen áll az életben. Erőket érez magában, melyeknek senkisem akarja hasznátvenni. Az előőrsöt elfeledték, és sorsára bizták. Honnan kapja majd élelmét? sejtelme sincs. Előtte a jövő kilátástalan sötétsége... Ami boldogabb korok if jóinak biztos célként csillogott szemébe — munka, család — számára szinte elérhetetlen álom. alig remélhető szerencse, mint egy főnyeremény. Sorsa: várni és várni, valami sivár purgatóriumban. melyből nincs ut semmiféle mennyországba, de könnyen lehet ut egy újabb s még véresebb háború poklába. Üdvözlet a fiataloknak akik ezen a rettenetes poszton is teljesítik előőrsi szolgálatukat! Üdvözlet a magyar egyetemi városok if fainak akik szellemi programmal, szent kulturális akarattal állnak a jövő elé, mely pedig őnekik oly keveset tud ígérni! Üdvözlet a pécsi ifjaknaki A magyar intelligens ifjúságnak, mely ahelyett hogy [sírást és] elhagyott helyzetén siránkozna, s csak a saját kétségbeesett ügyével akarna törődni, ma is a magyar kultúra művelésére gondol? Üdvözlet a hősi akaratnak, friss szellemnek és elfogulatlan erőnek mely e lapokon is utait keresi... Babits Mihály Ehhez a jellegzetes íráshoz aligha szükséges kommentárt fűzni; Babits gyakran foglalkozott az irodalmi nemzedékek problémáival, itt azonban szélesebb távlatból tekinti a kérdést, s ez talán egyetlen ilynemű megnyilatkozása; de így is minden sora szerzőjére vall. (Zárójelben: A tervezett kiadvány-sorozat nem indult meg, nem annyira anyagi okokból — néhány füzetet bizonyosan ki lehetett volna hozni —, hanem inkább azért, mert a „fiúk” egykettőre a maguk lábára álltak. 1934—1939 közt mind Weöresnek, mind Takátsnak három-három verskötete jelent meg, a hat közül négy a pécsi Janus Pannonius, kettő a kaposvári Berzsenyi Társaság támogatásával, melyek vállalták az altruista könyvkiadó szerepét; Tatay pedig már Pécsre is egy kiadott „első” regénnyel a tarsolyában érkezett, de hamarosan elköltözött Pestre, ahol 1939-től kezdve sorozatosan jelentek meg novelláskötetei és regényei. De mindhárman elmondhatják, hogy Babits legszemélyesebb üdvözletével és biztatásával indultak útnak.) 73
