Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Babits Mihályról

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK

VÁRKONYl NÁNDOR

BABITS MIHÁLYRÓL

Néhány adat és dokumentum

Babits az 1901—1905. években volt a budapesti egyetem bölcsészetkarának hallgatója, szorosabban Négyesy László professzoré. A lexikonok és irodalom- történeti munkák híven, de kissé sztereotip módon jegyzik fel, hogy Négyesy stílusgyakorlati óráin kötött ismeretséget, majd barátságot Juhász Gyulával. Kosztolányi Dezsővel és irodalmunk néhány más, későbbi jelesével. Tudjuk, hogy kapcsolatukat az egyetemi évek után is fenntartották, s maradandó emlékét levelezésük őrzi. Babits, Juhász és Kosztolányi levelezését Török Sophie összegyűjtötte ugyan, és Belia György feldolgozta, de munkájuk eredménye nem került a nyilvánosság elé; a többi levélközlés, emlékezés, kutatás pedig alkalom- szerű, csonka, szétszórt és nagyrészt alig hozzáférhető, azonkívül kiszámíthatatlan mennyiségű forrásanyag bizonyosan lappang még. Kiáltó hiányosság ez. mert mind a három nagy költő fejlődésére nézve döntő jelentőségű volt az egyetemen töltött idő és a baráti viszony kölcsönös hatása (a kisebbekről nem is szólva), sőt az egész Ady-nemzedék története sem írható meg teljesen és hitelesen mindaddig, míg ez az anyag összegyűjtve és feltárva nincs.

Maga Babits már az egyetemi évek alatt igen élénk és sokoldalú írói tevékenységet fejtett ki, de számos munkáját megsemmisítette vagy nem vette fel gyűjteményeibe, s így ezek nyoma csak a kortársak levelezésében, esetleg saját hagyatékában kereshető. Amellett viszonylag későn, 25 éves korában lépett fel reprezentatív munkákkal* A holnap antológiájában (1908), akkor is többszöri sürgetésre; neve eladdig csak szűk körben volt ismert, míg társai már több esz tendős nyilvános szereplésre tekinthettek vissza. Mindez ráirányítja a figyelmet homályba húzódott kezdő éveire és mindazokra, akik vele akkor szorosabb kapcsolatban álltak. Az alábbi közlések talán nem haszon nélkül egészítik ki egyrészt a Babitsról eddig fellelt anyagot, másrészt társai egyetemi éveinek krónikáját is. E társak közül György Oszkárral, a költővel és műfordítóval (1882— 1944), 1927 óta váltottam leveleket; 1942 elején megkértem, írja meg életrajzát, állítsa össze munkáinak és a róluk szóló irodalomnak jegyzékét. Teljesítette kérésemet, s harmadik személyben írt önéletrajzának idevágó része így szól:

Egyetemi tanulmányait 1900—1901-től 1906-ig a budapesti tudományegyetemen és o párizsi Sorbonne-on végezte... A budapesti egyetemi évek alatt évfolyam-társai voltak a századforduló későbbi nagy költői: Babits, Kosztolányi, Juhász Gy[ula[. Ezekkel barátság fűzte össze. Négyessy [így] stílusgyakorlatain Babits bírálta György 0[sz- kár] és György Olszkár] Babits verseit. Még néhány írótársával megalapították a Komjáthy-társaságot. Közéjük tartozott még Oláh G[ábor] Madai Gy[ula] és Mohácsi Jenő is. Összesen tízen voltak. Minderről Mohácsi J[enő] bővebben írt a Babits-emlék- könyvben. A társaság működésének hamarosan vége szakadt, mert tagjai — több mint a fele tanár — többnyire vidékre költöztek; egyetemi barátságuk emlékét levelezésük híven őrzi. E társaság tagjai közül az első egyetemi években először — valószínűleg — Oláh G[áibor] és György Olszkár] lépett föl megjelent versekkel és fordításokkal; a többiek csakhamar követték őket. György Olszkár] első versei a régi Magyar Szemlében (később a többieké is) a Pesti Naplóban [helyesebben a Budapesti Naplóban], a Napban, a Független Magyarországban (talán 1902-től) jelentek meg.

67