Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 1. szám - Szerdahelyi István: Szobafestő (vers) - Tóth Elemér: Immár nagy fényesség (vers) - Konczek József: Hűvös házfalak (vers)
Szerdahelyi István: SZOBAFESTŐK Papiroscsákó volt a fejükben, mint a nagyon békés katonáknak, fekete falak közt, villanyfénynél, kockás árnyékú létrákon álltak, éjszaka is festették a szobákat világoskékre, hajnálháloványra, míg színük lassan az égre kiáradt. Tóth Elemér: IMMÁR NAGY FÉNYESSÉG Jegenyék suhogását, szelekkel hadakozását, felhőkbe kapaszkodását, esőkben mosakodását, szép egyszerűségét, levelük fényességét, a legemberibb szépet, az egyértelműséget immár én megtanultam. Nem ijeszt ilyenformán utamon semmi sem már, nincs közöm pipogyákkal és a látszatra fákkal, immár nagy fényesség jár előttem és utánam. Konczek József: HŰVÖS HÁZFALAK Lépcsőt szaggatnak a szélben elnyúlik ott a föld új városok emelkedő szintje merev falak lapos tetejű tornyok szép ez a rend autók haladnak fojtottan morog a motor gumiszagú autókerekek páratelt ég alatt a rezgőnyárfa ágai közt majd pókhálók feszülnek és a levélerekben és a város idegpályáin épül a tavasz a féligkész mocskos falak még nem zárultak össze önmagukkal nyitott tetőkkel állnak a házak a fentről áttekinthető világ
