Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 3. szám - SZEMLE - Kun Lajos: Édes Zoltán: Babits a katedrán

zét. Török Sophie a kéz tulajdonosában a rokon Kiss Böskét sejtette, de a ha­gyatéki iratok kétségtelenné tették, hogy az Révész Ilusé, aki kezének klassz.kus megnyilatkozásaival többet mondott más művész mindéin idegével kibélelt moz­dulatánál, vagy szépségénél. B vers nyomán indult el Rákosi Jenő sajtóhá­borúja, amelynek folyamán közel félszáz közleményben támadás és ellentáma­dás viharzott s a céltárgy a nyugato- sok új magyar irodalmának és a „ha- zafiatlan” Babitsnak elseprése volt a hol- naposokkal és adystákkal egye.emben. Rákosi az új magyar irodalmi irány tér­hódításától félti a magyar Parnassos köz­tisztaságát és az ifjúságot, egyben fel­jelenti Babitsot a kultuszminiszternél, akit adystának deklarál. Mivel rossz ta­nárnak is híresztelték, Babits a Fiam­hoz c. versben így válaszol: „de kimon­dom érzésemet, mely rajtad és minden tanítványomon keresztül a jövő nem­zedékihez köti telkemet.” Az irodalmi háborút Ignotus úgy tárja Rákosi és a közvélemény elé, hogy „a reakció megelőzési forradalmat kez­dett s eléje akar vágni a haladó törek­vések háború utáni igényeinek... le­gyen előre befogva a szája a sáncá- rökbeli magyarnak, aki hazatérve olyat mer gondolni, amit a progresszió, a szabadigondolat és a szociáldemokrácia követel.” Csak 1916 májusában csende­sedett le Babitsnak a Recitativ kötetbe foglalt költeményeivel az ellenséges han­gulat, miközben őt a katedráról a bu- dapestvidéki tanker. főigazgatósághoz helyezték át. Igazgatója, Gaai Mózes me­leg hangon vált meg értékes munka­társától s az ifjúság mély ragaszkodását az önképzőkör jegyzőkönyve tükrözi. Néhány hónappal utóbb Szüllő Gé­za és Herczeg Ferenc szorgalmazására újból tanári szolgálatra osztatták be a budapesti VI. kér. főgimnáziumhoz. Ezen időre esik a Fortissimo c. versé­nek keletkezése, mely ismét kifejezi há- borúeilenes álláspontját... „Drága fi­uk hullanak / vérben a hóra napra-nap.” A Nyugat lappéldányát, melyben a vers megjelent, az ügyészség elkobozta és Ba­bits ellen bűnvádi eljárást is indított vallás elleni vétség címén, azonban az ügy vádirati stádiumba sem jutott, mert az igazságügyi miniszter az eljá­rást megszüntette. Űj iskolája megbecsüléssel fordul feléje; Arany János születésének száz­éves évfordulóján ő az ünnepély előadó- szónoka, majd utóbb az iskola rokkant tanulóinak javára rendezett ünnepélyen az ő Prológusát és a Fiatal katona c. versét szavalták a tanulók. 1918. február óta Babits gyengél­kedett és szeptemberiben nyugállomány­ba lépett. Babits egyénisége zárkózott, rraagá- bamélyedő, külseje, magatartása sze­rény, arca szenvedést tükröző, szeme csillogóan fekete és ilyen haja is. Hang­ja kellemes, kissé orrhangú; előadása lelkesedést keltő, felüdítő. Tankönyv nél­kül tanít, óráját pontosan meg .artja, könyvekkel érkezik, de kalkuluskönyvet nem hoz, csupán a dolgozatokat osztá­lyozza. TJj tananyagra áttérve a szemel­vényt ő olvassa fel, utána megbeszélés és magyarázat következik, majd a meg­állapításokat jegyzetbe foglalják. Főigaz­gatója „buzgó, szakavatott, hozzáértő ta­nárnak” minősítette. Előadása magas, egyetemi szintű. Tanítványai ragaszko­dók, csoportosan kísérik lakásáig mi­közben magyaráz, beszélget. A latin­tanulás elmélyítése érdekében tanulópá- rokat rendszeresít; ezek kivált Horatius műveinek megismerésében buzgólkodnak. A még élő tanítványok világirodalomból szívesen emlékeznek a Babits fordításá­ban megismert Dante Divina Commedi- ájára, melyet maga olvasott fed elcsuk- ió hangon: „Beatrice, Isten büszkesége / miért nem segíted azt, ki úgy szeret / miattad rá se néz a léha népre!” Ekkor könnytelt szemei tükrözték mély átórzé- sót. A magyar irodalomból Vörösmartyt kedvedtette meg leginkább, de nagyrabe- csü'lte Zrínyit, a költőt és írót, Pázmányt mint korának legnagyobbját, aki magával ragadó stílusát a magyar néptől tanulta. Tanításában a kérdve kifejtő szok- ratészá (erotematilkus) tanalakot alkalmaz­ta, ezzel a figyelmet teljesen lekötötte, kérdéseire kapott megfelelő válaszok­ból szűrte le a szabályt vagy megálla­pítást s azt jegyzetbe foglalták. Ez­alatt a padsorok között járva fokozta a figyélem feszültségét. Az önképzőköri előadásokat gondosan készítette elő; az előadott művek bírálata alapos s az 154

Next

/
Oldalképek
Tartalom