Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 3. szám - SZEMLE - Galgóczi Erzsébet: Zaligin: Az Irtis partján

túlra.” A kolhoz ,a télen megalakult, de még csak találgatások folynak arról, milyen lesz a közös élet. A lóállományt és a vetőmagot már összehordták a muzsikok és várják a tavaszt.

Egy este felgyújtják a vetőmagraktárt. A tettes — nem a brosúráikból ismert „kártevő” ez sem — elszökik, s erre a parasztok minden különösebb megfontolás nélkül belelökik házát az Irtisfoe. Felesége, három gyerekével, mivel nincs rokonsága a faluban, egy asz- szony-ismerősénél kér menedéket, a tavaszig, amíg fölszáradnak az utak, s visszamehet távolban lakó anyjához. Az asszony befogadja, mielőtt még férjével, Csauzowal megbeszélhetné a dolgot.

Ki ez a Csauzov? Vagyoni helyzete „fcözépparaszt.” Politikai minősítése „ingadozó”, vagy „harmadik utas”. A kolhozelnök szerint „ilyen parasztember kellene az országnak, minél több”, mint ő. A kerületi kiküldött szerint „melegágya az individualizmusnak és a magántulajdonosi eszméknek.” Szerintem Csauzov figurája a modem parasztét)- rázolás remeke. Csiauzov figurájában Za- ligin mesterien ötvözi a paraszt „örök” és modern jellemvonásait.

Csauzov apja is jómódú paraszt s ő — noha semmit sem szeretne jobban, mint meggazdagodni — nem kuláklányt vesz feleségül, hanem a falu legszegényebb lányát, mert őt szereti. Harcolt a kolcsakisták éllen, de a kolhozba csak akkor lép be, amikor már nem lehet kívülmaradni. Mindenféle dologhoz, mesterséghez ént és szinte a vakmerőségig bátor. Ö az első, aki felmászik a magtár tetejére, oltani a tüzet, de ő a kezdeményezője annak is, hogy a gyújtogató házát lökjék bele a folyóba. Az emberek követik — sőt, most már elvárják tőle, hogy előttük menjen. Pedig nem olyan egyszerű dolog, ha valakit csak úgy elkezd tisztelni a nép. „A hitvány embert, ha csinál valami aljasságot — morfondíroz Csauzov —, ki nem verik érte a faluból. Minek vernék — ilyen. A gyáva, ha megijed — semmi különös, azért gyáva. Hanem ha most Sztyepán Csauzov, életében egyetlenegyszer megijedt volna — megbocsájtás a számára nem lett volna. Soha, míg él”.

Amikor a házában ott találja az

elszökött gyújtogató feleségét és gyerekeit, olyan szituációba kerül, ame^y nem szükségszerűen vezetne tragédiához, csak a sztálini politika mindenkiben ellenséget, szabóiért, kártevőt szimatoló légkörében. „Minthogy énbennem, a muzsikban — gondolja Csauzov — te az ellenséget keresed, ha nem találod, megharagszol rám?” Másképpen is megfogalmazza magának: „Vagy te nem éled az életet embermódra, vagy a körötted kavargó élet, ez maga valahogy embertelen.”

Csauzov éppolyan muzsik mint a többi — csak többet gondolkodik. Nem tud napirendre térni a benne és a körülötte történő eseményeken, anélküli hogy meg ne próbálná a lényegeket és az összefüggéseket felismerni. S mert magasrendű erkölcsi érzéke, nagy emberi bátorsága, természetes intelligenciája és minden új és szép iránti fogékonysága képessé teszi rá, helyesen ismeri fel az összefüggéseket. Így aztán nehezebb az élete, többet szenved másnál — de így alkalmasabb példája a parasztság belső vívódásának... Zaligin könyve kapcsán ilyen közhelyet nem szabad leírni. Csauzov tele van belső ellentmondással, de szimpiififcálnám a figurát, ha ezeket az ellentmondásokat leszűkíteném a kisparaszti tudat és a kollektív gazdálkodás ellentétére Sokat gyötrődik ő a felesége miatt is, még mindig nem ismeri egészen az asszonyt, nem lát be a szívéig, s időnként megkísérti a gyanú, hogy a felesége nem szereti, s az első vallomás óta folyton csak hazudozik néki — de a regénynek ezit a rendkívül fontos, intenzív és mély lírával ábrázolt szálát az adott keretek között nincsen módunk felfejteni. Ami Csauzovnak az új életben nem tetszik, nem tetszik az írónak és nekem sem, egyszerűen, mert nem jó, nem humánus, nem tisztességes, nem igazságos vagy csak nem ésszerű. Csa- uzovot elnöknek akarják — éppen mert megy utána a nép — de olyan feltételekkel, amelyek az ő számára teljesíthetetlenek. („Nekem megvan a saját mértékem.”) A gyújtogató feleségét három gyerekével télvíz idején ki kellene tennie a házéiból és maradék kenyerét — ilyenkor tavasz elején már csak „kenyérke” — fel kellene ajánlania a kol151