Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 1. szám - Ihász-Kovács Éva: Üzenet, Megsejtett szavak (versek)
Ihász-Kovács Éva: ÜZENET Csak a folyton-búcsúzás, ez a mindig-haldokló, mégis naponta újrateremtett gerjedelem — nem őrzi más ezt a szerelmet. Nem őrzi más; esetleg még a levelek hunytszemű búsúlása a koraőszben, s a messzefutó sínek örök-hű párhuzama. Mégis reményzöld az a rügy, mely a Perc ágán kivirágzott: mikor világot-idenyújtó mozdulatoddal betakartad vacogó álm.om. MEGSEJTETT SZAVAK- K. J.-nak Először szél voltál, tovaloholó, magányos, suhanásodtól hidegültek mezítelen kapualjak. Aztán mag lettél. A szívem termőföldjébe vetett el az ősz, hogy árnyas akác légy, mindenkor-védő és szüntelen-virágzó. Számnélküli, meddő évek után most hallom legelőször szárnycsattogását a Dalnak, mert az enyém vagy, — napra-tárt arcú Iker — ki velem-azonos sejtekböl-lényegülve értelmet adsz bennem a megsejtett szavaknak.
