Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Smidt Lajos: Gyulai Pál ismeretlen levelei
már teljes értékű művészetében az egyik tényező valóban az expresszioniz- mus formaélménye. Néhány kompozíciója az osztrák kritikusokat „középkori freskótöredékek”-re emlékeztette, nekünk azonban úgy tűnik, hogy igazi mondanivalóját a non-figuratív világban találta meg. Absztrakt kompozícióinak mélyén ugyan mindig valami hangulati vagy gondolati indíték rejtőzik („Koncert”, „Biológia”, „Halak”), de a kifejezés teljesen a non-figu- ráció szellemében történik meg. Persze — mint ezt már többször leírtuk — végső soron még a „legnaturálisabb” képzőművészet is „absztrahál”, s például egy XIX. századi „realista” tájképen sem indulhatunk el sétálni, hiszen a képi ábrázolás szükségszerűen bizonyos elvonást, stilizálást jelent. Meg aztán a modern művészeti törekvések világában is néha eléggé folyékonyak az átmenetek: gondoljunk a zsennyei tárlat sok alkotására. Szigeti Magdánál is megjelenik ez az átmeneti szféra: érdekes portré- sorozatában, vagy azokban a kompozíciókban, amelyeknek expresszív vonal- ritmikáját a pécsi balett táncművészete ihlette. De akár a figurádé, akár a non-figuráció területén mozog a művésznő, minden alkotásában felfedezhető eredeti kézírása, határozott egyénisége, biztos kompozídós tehetsége. Reméljük, hogy alkotásait nemsokára Szombathelyen vagy a Dunántúl valamelyik másik városában kiállításon is láthatjuk. * Komoly művészeti élményekben volt gazdag az a néhány nap, amelyet 1968 augusztusában Szombathelyen, Kőszegen és Zsennyén tölthettünk. Feltárult előttünk az a fontos szerep, amelyet ez a terület a mai magyar művészeti életben betölt, s amely itt, a határvidéken, egyre inkább elmélyíti kapcsolatait a modern Európa kultúrájával. SMIDT LAJOS GYULAI PÁL ISMERETLEN LEVELEI Az Akadémia Kiadó — Somogyi Sándor szerkesztésében — a Magyar Iro- dalomtörténetírás Forrásai sorozatban, 1961-ben kiadta Gyulai Pál levelezése 1843-tól 1867-ig. Gyűjteményem néhány Gyulai levelet őriz, igaz 1867. utáni évekből, irodalomtörténeti vonatkozásuk csak annyiban van, hogy még jobban megvilágítják Gyulai Pál egyéniségét, mert belőlük nem a híres író, hanem a hétköznapi ember, hétköznapi gondjaival néz ránk, és a mesterkéltség leghalványabb jele sem fedezhető fel sem a levelek tartalmában, sem stílusában. Ezek a levelek főként családi jellegűek, és megdöntik azt az elgondolást, mintha Gyulai Pál rideg ember lett volna, sőt éppen belőlük láthatjuk; nemcsak legszűkebb családja gondjaival törődött, hanem távolabbi rokonaiéval is, és még idegeneknek is készséggel sietett segítségére. Időrendi sorrendben álljanak itt a levelek: I. Kedves húgom! A mit lehetett mindent elkövettem ferjed dolgában, inkább mások által, ■mint személyesen, mert igy több hatast remélhettem. Különösen Hegedűs Sándor képviselő nagy segítségemre volt ez ügyben. 107
