Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Joze Filo: Pável műfordításai a szlovén irodalomból
Mesko: Néha azt álmodtam (írott Kő 1943. 1. sz.) karcolata, néhány hónappal később — a májusi számban — pedig Kette szonettje, a Slovo ciklusból a második, Hogyan szerettelek? címen. (írott Kő 1943. 5. sz.). Mesko karcolata a magyar nyelvű fordításban is megőrizte a lírikus árnyaltság minden lágyságát, míg Kette szonettjére nem állíthatnám, hogy sikeres volt átköltése. Először is a vallomás egész során a fordításban hiányzik Kette kifejezőképességének könnyedsége; Pável jambusai vontatottan sorakoznak. Nem szerencsés átköltés például: „ ... kot stari prerok jaz jecljam samo ...” (,,.. .Csak dadogok, mint ósdi mesterek...”); hasonlóképpen a második kvartett utolsó tizenegyese sem: „ ... in brez krivulj in brez cesarskih kron Jehovino, glej, scdi nas oko” (,,S akkor a csalhatatlan Jehova mérlegre tesz minden szemernyi vétket...”); és úgyszintén Kettőnél más a hangulat, mint a fordításban: ,,Tu vstopim jaz s teboj veselih lie...” (,,. . .Ám én veled bátran lépek elébe ...”). Tekintet nélkül arra, hogy a rímet asszonanc váltja fel (egy kivételével), a fordító nem tisztelte Katte kapcsolási formáit. Sokkal sikeresebb 2upancic Mátyás király című kétstrófás versének fordítása (Forrás, 1943. 186—7), habár itt ritmusát következetesen megőrizte. A fordítást magyarázat követi a Mátyás királyról szóló szlovén mondákról, a királyról, aki a Krim alatt alussza álmát, és majd felszabadítja a népet, ha egy hős kihúzza Mátyás kardját a hüvelyből. A szlovén klasszikus prózából Pável Ágoston Martin Krpan tanulságos történetét fordította le, és mint ilyet rövid bevezetőiben mutatta be a magyar olvasónak (Forrás, 1943. 5. sz.). Kiemelte Levstik törekvését, hogy az irodalomban a népies témákat meghonosítsa és az író hatását az irodalomra, de ez alkalommal egy kissé túloz, amikor azt állítja, hogy hatása alól a későbbi szlovén elbeszélők közül senki sem tudott mentesülni. Ezt követően még néhány szlovén néphős nevét sorolja fel (Peter Klepec, Stempihar, Hudi Kljukec és Lamberger) és Krpan történetét Toldi Miklóséval hasonlítja össze. Rokon motívumokat különösen a párbajjelenetekben lel. A Krpanról szóló történet fordítása töredékes. Hiányzik a bevezető szakasz, ahol Levstik Nocilar szájába adja a beszéd fonalát, és a bécsi udvari események a párbaj előtt, illetve utána. A lefordítatlan szöveg rövid informatív jegyzetekbe van sűrítve, hogy a fordított rész kötőszövege legyen. Levstik népies nyelvezete Pavelnek nem okozott nehézséget. Mint a magyar népnyelv jó ismerője meg tudta találni a zamatos kifejezések és népies tónusok igazi mértékét. Tény, hogy nem mindenütt szó szerinti tolmácsolásról van szó, értelmileg viszont sohasem távolodott el Levstiktől. Mindenesetre kár, hogy a fordítás torzó maradt, hiszen a Martin Krpanról szóló történet egyike azoknak, amely klasszikus prózánkat méltóképpen képviseli az idegen olvasó előtt. Eléggé zavaró viszont az a kellemetlen melléfogás, hogy Levstik a magyarok előtt Ivan néven szerepel nem pedig igazi nevén — Eran. 1941-től a költő haláláig (1946) különböző folyóiratokban: Délvidéki Szemle, Kalangya, Láthatár, Forrás, írott Kő, Vigília, Sorsunk találhatunk itt-ott néhány fordítást A. Askerc, O. 2upancic, S. Jenko, S. Sardenko, I. Gruden műveiből, valamint néhány szlovén és szerb népdal, elsősorban is népballada fordítását. Bizonyos anyag a költő hagyatékában is maradt, amely számomra nem volt hozzáférhető, mert részben még magánkézben van. A folyóiratokban közölt fordításokat sem kutathattam fel egészében, mert ez hosszantartó munkát követel. A Literatura, amely a szombathelyi megyei 86
