Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Joze Filo: Pável műfordításai a szlovén irodalomból
J O Z 1* FILO PÁVEL MŰFORDÍTÁSAI A SZLOVÉN IRODALOMBÓL* Ha a magyarok és a szlovénok közötti kulturális, különösen pedig irodalmi kapcsolatokról beszélünk, már a bevezetőben hangsúlyozni kell, hogy a második világháború végéig meglehetősen laza kapcsolataink voltak. Az 1945-ös óv után a viszonyok sok mindenben megváltoztak. Sokkal kedvezőbb légkör uralkodott az egymás közötti, tehát a kulturális és irodalmi viszonyok fejlődésére nézve is. De most is csak néhány éves időszakra. A két nemzet közötti újabb kulturális együttműködés csak a legutóbbi időben fejlődött eredményesebben; ebből eredően pedig az irodalmi kapcsolatok is gyakoribbak. Ennek az írásnak az a célja, hogy áttekintést és értékelést nyújtson dr. Pável Ágostonnak, a költőnek, nyelvésznek, néprajzkutatónak és fordítónak a szerepéről a két szomszédos nép kulturális életében, illetve, hogy kiemelje Cankar, Zupancic, Levstik, Prezihov és más szlovén költők és írók fordítás- szövegeinek értékét és jelentőségét. Mivel Pável Ágostonnak ez a munkássága időben megegyezik a második világháború végét megelőző harmadfél évtizeddel, bennünket először is az érdekel, mennyire fejlődtek ki a szlovének és a magyarok közötti irodalmi kapcsolatok körülbelül 1930-ig. Míg a szerbek és a magyarok között szerteágazóbb irodalmi kapcsolatok voltak, amit Balázs-Piri Aladár tárgyal monográfiájában (Magyar—szerb irodalmi kapcsolatok, 1937), s hasonlóképpen a horvátok és a magyarok között is, addig a magyar és a szlovén irodalmi kapcsolatok igen lazák voltak, s majdhogy csupán a puszta tájékoztatásra szorítkoztak. A közzétett anyagok alapján arra lehet következtetni, hogy szomszédaink épp oly keveset tudtak rólunk, mint mi róluk. Itt természetesen elvonatkoztatjuk kapcsolataikat a prekmurjei irodalommal, mivel ez sajátságos jelleggel bír. A prekmurjei szlovének az első világháború végéig a magyar állam kötelékébe tartoztak, tehát irodalmi törekvéseik a magyarok és a magyarul író prekmurjeiek számára közelebbiek voltak. Ez viszont nem bizonyíték amellett, hogy a magyarok érdeklődtek volna a szlovének és irodalmuk iránt. Elsőként I. Prijatelj adott áttekintést a magyaroknak az egyetemes szlovén irodalomról. Asbóth O. pesti szlavista kérelmére részletesebb összefoglalót készített, amelyet Asbóth, feltehetően a kiadó kérelmére, mintegy kilenc oldalra leszűkített, s amelyet A szlovének irodalma címmel az Egyetemes Irodalomtörténet III. könyvében tett közzé, az Uralaltájiak és a szlávok fejezetben. (Bp. 1911, 643—652. old.) 1915-ben jelent meg Bonkáló Sándor Szlávok című könyve. A szerző, tévesen, valamennyi szlovént a vendekkel azonosítja, ami valószínű, hogy egyedülálló jelenség a magyar irodalomtörténetben. V. Vodnikot mint a szlovén kérdés úttörőjét említi meg, Askercet pe* Joze Filo-nak, a maribori Tanárképző Akadémia professzorának Szombathelyen, 1966. aug. 26-án Pável születésének 80. évfordulója alkalmából rendezett tudományos emlékülésen elhangzott előadásának rövidített szövege. A rövidítést megbízásból a szerkesztő végezte el. 77
