Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Koncz István: A kiválóság boldogtalanjai

feleségének, Annának, amikor megbeszélik a „történteket”. — Hogy kigyógyultam. Nem, nem gyógyultam ki. Abból, hogy egy évtizede egyedül vagyok s amíg élek, egyedül maradok, nem lehet kigyógyulni”. Elhatározza, hogy most már egyedül váltja valóra élete nagy álmát: ingyen kórházat nyit a környék nincstelen szívbetegeinek.

Ez a szerény történet. De a dráma tulajdonképpen e mögött bontakozik ki. Az elsődleges, meghatározó tényező: a politikai és társadalmi helyzet. Kap egy-két jól irányzott oldal vágást Gömbös, a cinizmus politikájának képviselője, akinek csak a Bakos Béla-félékben van hitele. Nagy Imre, mint mondtuk, a népnyomort írja le könyvében, a mondat másik felét, az írást kiváltó okot, az egyéni lelküsmeretfurdalást — a maga jóléte miatt — elhallgatja, könyve második felét nem adja ki: ingyen gyógyít. De ebben a társadalomban már ez is gyanús. A jótékonyságnak is felfogható gesztusban karrierizmust vagy ártalmas bolondériát látnak. „BÉLA: .. . Mondd, Imre, mi a fenének tartod te ezt az ingyenrendelést, képviselő akarsz lenni? IMRE: Miért éppen képviselő? BÉLA: Mondják, hogy egy somogyi orvos három éven át rendelt ingyen a szegénységnek. De az befektetésnek tekintette a nagylelkűséget, s könyvet vezetett róla. Háromszorosát szedte fel képviselői jövedelemben. IMRE: Nem, nem leszek képviselő. BÉLA: Pedig a főbíró, amikor lenn volt, faggatott, nincse- nek-e politikai számításaid. Azt kérdezte, mondja Bakos úr, rendes, reális ember ez a Nagy doktor, vagy fantaszta? Tudniillik, ha reális ember vagy, akkor a sápért okoskodsz, ha fantaszta vagy: ki kell tömi a nyakad.” Az sem kétséges, miért kell kitörni az efféle fantaszták nyakát, miért „ártalmasak” a társadalmi rendre: „Nem engedjük ezt mi komolyra fordulni. Az kellene, hogy a nép vérszemet kapjon. A körorvos vizibeteg bethezdát csinál? Akkor a főjegyző rakja vissza a földjeinkbe a húszévi adót. Hát még a tisztelendő urak, a főispán, a magas kormány, Kornfeld Móric..

Nagy Imre nem politikus, még kevésbé „forradalmár”, még kevésbé „vörös”. De Németh László vallomását vallja ki: „...Én nem vágyóik forradalmár. Az igazságnak engem bottal kellett fölvernie!... Itt hamis játék folyik. Becsületes emberre elfogadhatatlanok a játékfeltételek... Olyan szerencsétlen korban születtem, amikor a társadalom rendjét nem fogadhatjuk el úgy, mint a természetét . . .”

A felső osztályok „lelkiismereti forradalmát”, amely a gyakorlatban Németh szeme előtt bukott meg, az író most megvalósítja papíron, a maga „papírszínházában”. Mert az ilyen, a szociális problémák iránt igazán érzékeny, Tolsztoj-szabású lelkiismeret valóban csak kiváló, kimagasló egyéniségekben, a Nagy Imrékben képzelhető el, hát Németh teremt ilyen kiváló egyént, ha a valóságban nincs. (Különben nála a kiválóság legfőbb kritériuma mindig is ez a szociális érzékenységű lelkiismeret.) Nagy Imre körorvossal épp a legközelebb álló, kiáltó szociális ellentét láttatja meg a népnyomort: a maga nyugtalanító polgári jóléte. S egyben ez (könyve elhallgatott második fele) adja kezünkbe elrontott élete kulcsát is. Másokkal szemben is igényes, Bakosnak is szemére lobbant ja, hogy Sata tanításának költségein meg lehetne oldani a falu égető bajainak jórészét — elsősorban mégis önmagával szemben az. „Valóságos nulla voltam, mikor apád, a megyei ember alkalmazott — emlékezteti feleségét, Annát. — Adott egy lányt, egy körorvosságot s száz hold földet, így mondjuk: adott. Valójában csak belehelyezett egy feudumba . ..”

Nos, ez az elrontott élet titka, ez a múlt bosszulja meg önmagát, ennek felismerése söpri el a mintaszerűnek hazudott életet. De ez már átvezet, bele53