Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Békefi Antal: Bakonyi betyárdalok
Kiment onnan Jäger Jóska Fölírta a boltajtóra, Itt vásárolt Jágér Jóska Kisasszonyt tunikosba. Szépalmapuszta (Borzavár) így néztek körül a vásárokon, sokadalmakon, így tájékozódtak az ellenük való rendelkezésekről, így szereztek tudomást a szegényeken esett sérelmekről is. Elbeszélgettek a falusiakkal, hogy bánik velük az uraság. Nem goromba-e az intéző vagy a kasznár? Ha igen, akkor először figyelmeztették és megfenyegették, ha ez sem használt, komolyan megtorolták a szegényekkel való méltatlan bánásmódot. Nem csoda, ha a faluban a szegény nép a betyárok mellé állt. Tőlük nemigen volt mit elvenni, nem volt mit félteniök. Aki jószívvel volt a betyárok iránt, bizton mehetett útjára, de aki gyalázta őket, könnyen pórul járhatott. így tanítják ezt a fennmaradt betyártörténetek. Az igazság kedvéért azonban meg kell jegyeznünk, hogy a 'betyárok, ha úgy hozta a sora, elhajtották bizony a szegény ember „sűdejét” is. Sőt, meg is verték, ha nem adott nekik enni-innivalót, amit kértek. Ez azonban ritkábban fordult elő, a jómódúakat szívesebben kopasztgatták. Ezért aztán a nép megbocsátotta, elfeledte nekik a kisembereken elkövetett rablásaikat, erőszakoskodásaikat, a tereferélés közben egyre terjedt, szépült, alakult jószívűségükről, bátorságukról, gavallériájukról a sok színes monda, megszülettek róluk a dalok is, melyek mind a mai napig elevenen megőrizték a betyárok emlékét. Bennük népünk nem gonosztevőt, hanem népi hőst látott, aki sokszor bátran kiáll a szegények, a kisemmizettek érdekében, s szembeszáll értük az urasággal, a megszálló, magyar elemózsiát pusztító német katonasággal, s ilyenkor mindig helyén van a szíve s az esze. Parasztságunk s elnyomott szegénységünk a szabadságküzdelmek folytatóit látja a betyárokban, ezért örökíti meg annyi népdalban s oly szeretettel, oly rokonszenvesnek feltüntetve figurájukat. Ezért készülnek a borza vári lányok is örömmel a jóvágású betyárlegények fogadására. E dalunk a páva-szimbólummal indul, mely népköltészetünkben a szabadságot jelképezi. Itt a betyárokra vonatkozik, mint a szabad élet, a kivívott szabadság megtestesítőire. Meg kell jegyeznem, hogy a Bakonyban — tudomásom szerint — ez az egyetlen olyan népdal, melyben a páva szerepel. Borzavár, 1957. Holzinger Ferencné, cca 60 éves Röpülj, páva, röpülj páva a házon keresztül! Szállj a babám ablakára, csak maga van egyedül. Ha kérdi, hol vagyok, mondd meg, hogy mulatok, Borzavári vendéglőben tánculok. Borzavári templomutca, végig lé van flasztérozva, Ha rámégyék, ha rámégyek, nyikorog a csizma. Nyikorog a csizma, meghallja a babám, Még akkor is, sej de csak azt mondja: ez ám az a magyar betyár! Söpörjetek, söpörjetek, borzavári lányok, Mert megjönnek, mert megjönnek a bakonyi betyárok. Betyárok, betyárok, betyárok is lesznek, A szegények bűntelenül, jaj, de sokat szenvednek! 113
