Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Békefi Antal: Bakonyi betyárdalok
Bakonyoszlop, 1949. Farkasdi Erzsiké, 7 éves Erdő, erdő, erdő, de nagy kerek erdő. Betyár lakik benne, betyár tizenkettő. Körülállják a zsandárok, káromkodnak benne a betyárok, Csárdás kisangyalom, rossz híredet hallom. A betyárélet viszontagságai a nyájával tavasztól késő őszig kinn élő, kinn háló pásztor számára eleinte nem is terhesek. Hetykén meg is vallja ezt magáról. Csak az a kislány lenne bár közelebb ... De régen is látta már. Csesznek, 1954. Solymosi Gyuláné, 46 éves Göndör a hajam, betyárnak születtem, Zöld erdőben a fák közt nevelődtem, Zöld erdőben a csipkebokor a szállásom, Mégis a faluban a legszebb lány a párom. Az időjárás viszontagságai elől pásztorok, csőszök, erdőkerülők kunyhóiban húzták meg magukat. Hozzájuk menekültek sokszor akkor is, mikor nagy hajtóvadászatokat rendeztek elfogásukra. „Mert folyvást hajtásokkal kinozzák a’ falukat — írja Kisfaludy Sándor Sümegről 1837 januárban felesége öccsének, Szegedy Ferencnek —, de semmi sikere, valamint eddig sem volt soha. A’ rablóiknak mostani taktikájuk: mikor hajtások történnek, magokat egygyenként szerte elkvártélyozni; és a’ hajtások után a ki jegyzett helyeken ismét öszve csoportozni.” Ha a szükség úgy hozta, barlangokban tanyáztak. A Bakonyban igen sok barlangról úgy tudja a nép, hogy az volt az otthonuk: Vinyesándormajorban a Zsiványbarlang, a bakonyoszlopi Ördögárokban Sobri Jóska barlangja, a ba- konybéli Pörgöl-barlangot is zsiványbarlangnak nevezik. Az Odvaskő nevű barlangban bújdosott az egyik utolsó szegénylegény, Papp Andor. A zsiványbarlangok bakonyi népmeséinkben is gyakran helyet kapnak, népdalaink azonban nem említik őket. Dalaink kezdő sorai, természeti képei a betyár környezetét rajzolják elénk. Barátfai kerék erdő zöldellik, Az iboja közepében kékellik. Tündérmajor Kizöldellétt a Dabasnak teteje, Maga sétálgat a Szép Jóska benne Tündérmajor A dalok részletesen leírják a betyár viseletét is. Rossz időben s télen meleg, hosszúszőrű subát hordtak magukon vagy szűrt. A Savanyó hamuszínű subája Elakadt a cserfabokor ágába Borzavár Be van az én szűröm ujja kötvel, Barna kislány kotonáz mellette. Zirc Alatta lajbit vagyis mellényt viseltek. Ebben szokták az irataikat, passzusokat, úti leveleiket is tartani, Megállj zsandár megmutatom, A mellényem kigombolom Bakonyszentkirály Várjál zsandár, megmutatom, Csak a lajbit kigombolom. Zirc 104
