Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Békefi Antal: Bakonyi betyárdalok
Kik és mért álltak be betyárnak? Már a török idők magyar végvári vitézeinek elbocsátása után egymást támogató kis bandákba gyülekeztek ezek a szegénylegények. Egy-egy volt várkapitányuk vezetésével sok kellemetlenséget okoztak a megszálló osztrák csapatoknak. Részben közülük toborzódtak a kuruc háborúk vitézei is. Nagymaj- tény után azonban újra bujdosásra kényszerültek. Ezzel magyarázható, hogy legrégibb ismert betyárdalunk is kuruc katonanóta dallamára készült: Jaj már minekünk, nagy zsiványoknak, Kik föltámadtunk utonállóknak ... (Zöld Marci, alföldi betyár nótája 1816-ból, a Tyukodi-nóta dallamára) Ezekből a szegénylegényekből lett betyárok tették nevetségessé a nép előtt a megszálló, őket üldöző osztrák katonaságot. Sokszor szinte az orruknál fogva vezették őket. S ebben segítségükre volt a parasztság is, különösen pedig a pásztorság. Nem csoda, ha a szabadsághoz, függetlenséghez szokott szegénylegények nem akartak a császár zsoldjába állni. De ki állt volna be akkor szívesen idegen érdekekért katonának? A legények egy része a katonafogdosás vagy a katonáskodás elől menekült a betyárokhoz. Az osztrák érdekekért életfogytig való katonáskodást senki sem vállalta önszántából. 10 évenkint volt sorozás. Ilyenkor kötéllel fogdosták el a legényeket, főként a szegény parasztság és a városi proletárság köréből. Csak 1843-ban enyhült a szolgálat ideje, a gyalogságnál 10, a lovasságnál 12 évre. Egy birtokomban levő kéziratos, az 1860-as évekből származó cseszneki énekeskönyv első oldalán levő „regruta butsuztató” így emlékszik erről: Elbutsuzom Városomtól városomtól szép hazámtól azt jól tudom hol születtem és fölnevelkedtem de nem tudom hogy hol végzem katona élletem. Anyám anyám édesanyám készits el katona ruhám mert a’ Király parancsolja ő fölség hogy nyolcz esztendőt kitöltsön katona legénség ... Katonaszökevény több is volt Sobri Józsi bandájában. Ilyen volt Király Jancsi, az Ádám és Laci nevű betyárok, s ilyen volt a két Torna megyei legény, Peti és Pista is, akiket esküvőjük elől hurcoltak el katonának. Ök az első lehetőséggel élve megszöktek, és beálltak a betyárok közé. Kisfaludy Sándor részletesen leírja egyik levelében haláluk körülményeit is. Sümegprága községben egy akolba menekültek, és azt rájuk gyújtották a támadó pandúrok. Betyársor- sukórt, tragédiájukért koruk társadalmát terheli a felelősség. Volt a betyárok között olyan is, aki hatalmaskodó földesurától szökött el, pusztán „desertum”-ként hagyva telkét, ezért ezeket desentoroknak, vagy pan- durosan desertoroknak nevezték. Volt, aki vagyoni különbségek, társadalmi ellentétek miatt nem nyerhette el szerelmét. Ilyenkor vagy mindketten a halálba indultak, vagy betyárnak állt a legény — kilépve abból a társadalomból, mely boldogságának útjába állt. Ezért nem lehet boldog Szedri báró juhásza, s ezért keseredett betyárrá az a legény is, akinek kedvesét máshoz erőltették. 97
