Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Kosztolányi és Szabó Dezső nézetei az irodalomtörténetről
TANULMÁNYOK — KÖZLEMÉNYEK VÁRKONYI NÁNDOR KOSZTOLÁNYI ÉS SZABÓ DEZSŐ NÉZETEI AZ IRODALOMTÖRTÉNETRŐL Akinek módjában van könyvet megjelentetni, s tisztelete jeléül elküldi egyeseknek, természetesen köszönő leveleket kap. Ezek a levelek rendszerint nem sorolhatók a kritika műfajába, illem és szokás arra készteti a megtiszteltet, hogy csupán kedvező benyomásairól számoljon be, ha csakugyan elolvasta, s így nem érdeklik az irodalomtörténetet, bármily neves személytől, közéleti kiválóságtól vagy hasonlóktól származzanak. Más a helyzet, ha bíráló megjegyzéseket ejtenek, méginkább, ha az alkalommal kapcsolatban kifejtik nézeteiket a szóbanforgó tárgyról, leginkább pedig, hogyha íróik jelentékeny, avatott személyek. Azt hiszem, ebbe a kategóriába oszthatók Kosztolányi Dezső és Szabó Dezső alábbi levelei, s közömbös, hogy az én könyvemet bírálva tették meg általános érvényű észrevételeiket, — természetesen udvarias, elismerő szavak kíséretében. Ez a munka — újabb, „modern” irodalmunk összefoglalásának kísérlete — 1927-ben készült; minthogy mindketten már régebbről ismertek engem, eljuttattam hozzájuk, s ők megtiszteltek avval, hogy elolvasták, és közölték véleményüket. Kosztolányinak még kéziratban küldtem el, mihelyt első formájában elkészült; két levélben válaszolt, s ezekből kitűnik, hogy példátlan előzékenységgel nyomban végigment a terjedelmes munkálaton. Bp. 1927. IX. 8. Igen tisztelt uram, Lambrecht Kálmán úr ma juttatta el hozzám irodalomtörténetét, egy már több hónappal ezelőtt keltezett levelével együtt. Munkája érdekel, rövidesen elolvasom s egy héten belül beszámolok észrevételeimről. Addig is szives üdvözlet önnek, Thienemann tanár úrnak s az egyetemnek. Híve: Kosztolányi Dezső Levelét megköszöntem, s pártfogómnak, Thienemann Tivadar professzornak kívánságára előszót kértem tőle a könyvhöz. Válasza s a beszámoló hamarosan megjött. Budapest, 1927. szeptember 26. Igen tisztelt Uram, csak második leveléből értesültem arról, hogy könyve elé előszót kér tőlem. Bármennyire megtisztel is kérése, és bármennyire is érdekesnek tartom munkáját, kérését nem teljesíthetem. Véleményem szerint az előszó — ez a múlt 85
