Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 2. szám - Angyal Endre: Szlovéniai jegyzetek
ANGYAL ENDRE SZLOVÉNIAI JEGYZETEK Eszéktől Ljubljanáig Egy szerdai nap délelőttjén, 1966. május 11-én léptem át Magyarbóly és Pélmonostor közt a jugoszláv határt. A Szlovén Írószövetség vendégeként utaztam Ljubljanába, a muraszombati Tanulmányi Könyvtár meghívására pedig a szlovén—magyar Pavel-symposionra. Előbb azonban Eszéket is meg akartam nézni, azt a várost, amelynek a Dunántúllal annyi történelmi kapcsolata volt, amelyet azonban eddig még nem ismertem. Hűvös, szinte koratavaszias időjárás fogadott Eszéken: a Szlavóniai Múzeum irodahelyiségeiben még fűtöttek is. A múzeum két művészettörténésznője, Danica Pinterovic és a magyar származású Horváth Ida kalauzoltak: ők irányították tanácsaikkal, segítségükkel első eszéki lépéseimet. Megnéztük a szépen berendezett Szlavóniai Galériát. A földszinti termekben éppen akkor volt a déldunántúli festőknek, Zala, Somogy, Tolna és Baranya mai művészeinek jól megrendezett, érdeklődéssel fogadott tárlata, az emeleti termek pedig Szlavónia művészetének keresztmetszetét adják: a kései barokktól a biedermeieren át a XX. század törekvéseiig. Pinterovic asszonynak és a galéria, valamint a múzeum többi munkatársának sikerült 1945 után a gazdátlanul maradt szlavóniai kastélyokból sok kulturális értéket megmenteni, nemcsak festményeket, hanem bútorokat is, egész barokk vagy biedermeier enteriőröket. Ezek most stílusosan keretezik az értékes képanyagot. A galériát Eszék egyik XIX. századi fasorában helyezték el, a múzeum épülete pedig az „erőd”, a XVIII. század elején épült Tvrdja egyik kis palotája. Hangulatos az egész környezet: a császári katonasággal — amely 1697-ben elfoglalta a törököktől a várost — ide bevonuló építészek, szobrászok kissé még a német—holland korai barokk formáit honosították meg az „erőd” utcáinak, tereinek, házainak, templomainak, emlékműveinek megtervezésénél. Az egész városnegyed helyenkint még a középkor légkörét árasztja. Magát a középkori Eszéket elpusztította a török, de a XVIII. század vége óta egyre-másra kerülnek elő a föld alól a római polgárváros, az antik Mursa emlékei. A Szlavóniai Múzeum ókori gyűjteménye egyike a legszebbeknek a hajdani Pannónia területén: a pompás Dionysos-szobor, egy nagyon szép Hermes-torzó vagy a csodálatos nimfa-akt alkotói minden bizonnyal ide vetődött görög művészek voltak. Eszékre csak egy nap jutott. Május 12-én késő délután már Zágrábban voltam. Hat órát tartott az út, gyorsított személyvonattal, előbb az Alföldet idéző szlavóniai síkságon, majd a Papuk-hegység északi lábánál. Pécsről, a Mecsekről tiszta időben jól látni a Papuk körvonalait, most azonban egészen közelről szemlélhettem ezt a mi Mátránkra emlékeztető majdnem ezer méteres hegységet. Közel jártunk a Drávához is, a magyar—jugoszláv határhoz, és 72
