Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 2. szám - Molnár József: Ártatlan kártevő mellképe mozaik-technikával (elbeszélés)

tóttá. A fluktuáció a múlt év végéig abnormisan magas volt. Képzetlen női munkaerő általában egy-két hónapig tartotta fenn az otthonnal munkaviszonyát. A férfi-dolgozók ugyan nem vándoroltak ilyen sűrűn el, de az irodai alkalmazottakat leszámítva az otthonnak törzsgárdája nincsen. A folyó év elejével a dolgozók vándorlása megszűnt, de a nő-alkalmazottak — ha szülés, családi helyzetben beállt változás stb. erre ürügyet szolgáltattak — felmondási lehetőségükkel éltek, és a visszamaradtak beállítása szerint barátságosabb légkörű munkahelyeken helyezkedtek el.

A vezetésnek komoly gondjai vannak a munkaerő pótlásának területén. Az igazgatónő több ízben is megkísérelte képesített ápolónői tanfolyam szervezését, de minden eredmény nélkül.

Az ellenőrzés tartama alatt a dolgozók munkaügyi panasszal nem fordultak hozzám.

Nagy Géza

VII.

<Egy ápolónő önéletrajza.)

Az otthonunkban ellenőrzést tartó bizottság vezetője felkért arra, hogy a beszélgetéseink során neki elmondott dolgokat foglaljam össze és írjak jellemzést igazgatónőmről. E megbízatást nem vállaltam, mert nem érzek képességet magamban más ember jellemzésére. Kopasz elvtárs beleegyezett, írjak önéletrajzot jellemrajz helyett. Megegyeztünk olyan önéletrajzban, amelyben helyére kerül minden: az uram, az igazgatónő és az én eddigi szomorú életem.

1935. október 4-én születtem Alsó-Gallán. Apám, anyám, rokonságunk mind bányából élt. Két bátyám halt meg bányában. Pedig anyám kedvéért minden leszállásuk előtt letérdeltek szent Borbála képe elé és elmondták rövid fohászukat szerencsés visszaérkezésükért. Gyermekkoromban nálunk nem is volt aknalejárat Borbála-kép nélkül. Apám soha nem térdelt le a bádogra festett Borbálák elé. Engem Borbálának kereszteltetett, amin vallásos emberek éppúgy megütköztek, mintha egyik bátyámat Jézus névre keresztelhette volna. Apám azt magyarázta, amíg jól viselkedem, én vagyok a védőszentje, aki visszasegíti a bányából. Nagyon szerettem őt. Elhittem, valóban viselkedésemen múlik, hogy visszajön-e a műszakból. Nem illett csínytevésekben részt vennem, elcsavarognom, Szent Borbálához kellett hasonlítanom. Igyekeztem is olyan előkelőén mozogni, viselkedni, mint amilyennek a tündérek magatartását elképzeltem. A vállalt szerepjátszás miatt nem voltam soha önfeledten boldog.

Közvetlen a felszabadulás után egy teherautó apámat halálra gázolta. A rokonok, a bányaigazgatóság, a társláda is segítették anyámat, és mert kitűnő tanuló voltam, elvégeztették velem a négy polgárit. Akkori magyar tanárnőm nagyon szeretett. Azt állította, ösztönösen jól fogalmazok, és érdekesen fejezem ki magam. Mint csodagyereket gimnáziumra fogtak. Nehezen ment a különbözeti. Az érettségin csak kegyelemből vergődtem át. Már nem foglalkoztatott keresztnevem varázsa, a tündérkedés. Akkor már földi valóságba visszahúzott félárva voltam. Egy rokonunk támogatásával felvettek ingyenes helyre a szegedi bábaképzőbe. Műtősnői képesítést is szereztem Kórházakban dolgoztam Szegeden, Pesten, Tatabányán.

1958-ban ismerkedtem meg az urammal. Autójavító műhelyben dolgozott;

43