Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 1. szám - Simon István: Szőlőszem (vers)

Simon István: SZŐLŐSZEM

„A szőlőszem kicsiny gyümölcs,

Egy nyár kell hozzá mégis, bogy megérjék

(PETŐFI)

Némán s (mert gömbölyű) megfoghatatlan érveléssel mond valamit a szőlő ujjaimnak és aztán a megörlö fogaimnak, ha feszes bőre pattan,

és szétcsordul egy akkora helyen a nyár tüze, hogy az ember el se hinné, mivel nem éget, mert illattá s ízzé változott át a pokoli gyehenna.

Nem is egy nyárnak hanem milliónyi évnek hömpölygő lángtengere, hője szűrődött le és szorult a szőlőbe — mondaná is, ha nyelven tudna szólni.

De üzenete, amit sejt a nyelvünk, az a furcsa íz, az a kis kesernyés, amit becsempész mindig a teremtés fogunk közé, hogy gondtalan ne nyeljünk;

s ne tűnhessen el nyomtalan a jó sem, mint szőlőszemnek a semmisülés, a por ellen ez a fonákja a tréfa; a mag, az öröklétben kicsi Só-szem,

bennünk is tán, hogy lényünk el ne rágják az idők észrevétlen, ez az őrszem a hitünk, ezt növesztjük, hal a szálkát, s kesernyés magját az édes szőlőszem.

18