Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 2. szám - Cserhát József: Látogatóm, A havazás zenéje, Alszik, Tanúnak hívlak (versek)

véseit, művészi, meggyőző költeményeket írt a felszabadulás-hozta eredményeinkről, gazdasági, társadalmi és kulturális felemelkedésünkről. Munkásságáért megyéjétől Batsányi-nívódíjat kapott 1963-ban.

Fiatalabb korában általában tisztviselő volt, 1957-től 1961-ig könyvtárosként működött Tapolcán. 1961-ben került a Veszprém megyei Napló c. újsághoz, ahol jelenleg is dolgozik. Ö szerkeszti a Napló vasárnapi irodalmi oldalait.

Káldi János

Cserhát József: LÁTOGATÓM

Miért is jöttél? önszántadból?

Vagy csak azért, mert mostanában hallottad meg: véres a szárnyam?

Vagy csak azért, hogy megkérdezzed:

milyen íze volt aznap a csóknak, a szívverések hogyan kocódtak egymáshoz, mikor megszülettél? Ruhánkkal föld alá merült a láda, a házaspárnak lángból volt az ágya — lángban születtél.

Győzöd-e követni ésszel?

Ismerkedtünk a rettegéssel,

amikor megszülettél.

Kovácsoknak löktem vas helyett — üssék — ütötték szívemet:

szikraként születtél.

Evező híján két kezemmel lapátoltam. A ladik megfeneklett, de innen indul, ha méghajnalodik.

Gyere hát beljebb. Nézz körül. Ilyen a környezet, amit a szemem megunt.

Rosszul teszed, ha megkönnyezed.

Nevess. Akkor lesz igazunk.

Ha már eljöttél apádhoz,

vesd le a kendőd, zordabb, szigorúbb ajtót itt se nyit ránk,

ebben a kicsiny szobában a tél, megítélheted, mennyit ér. ami számodra belőlem maradt.

Kalácsot hoztál? Lehet, hogy megkívánom,

csak gyere már végre közelebb, gyere, réglátott édes lányom,

beszélni szeretnék veled.

Jöhettél volna előbb is,

de ha csak így érkezel,

ennyire későn,

12