Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Farkas Imre: Látogatás Renner Kálmánnál

Látogatás Renner Kálmánnál

Renner Kálmánhoz igyekeztem késve és elégedetlenül. Nem vártam meg a percek múlva esedékes autóbuszt, gyalog indultam az Ikva-híd felé.

Tompa zöld fénnyel világítottak a higanygőz-lámpák, nem járt ember az utcán. A Kőfaragó tér irányából metsző szél csapott a Széchenyi térre, végigvert a házakon s eltűnt a Petőfi tér sikátoraiban.

Október, ősz, eső . . .

A Várkerület sovány, egyenetlen házai úgy tapadtak a várfalra, mint futballpálya kerítésének hasadékaira a pénztelen, elfutásra kész gyerekek.

Befordultam a Renner-ház kapuján. A kazamatának tűnő kapualjban dohos vakolat szaga fogadott, s szakasznyi egyszerre koppanó láb, dörögve szusszanó tüdő kísért az udvarig, hová a környező házak gerincén át gyér utcai világosság szüremlett. Valaha rézöntő műhelyek, rézmetsző kamrák sorakoztak itt, borostás arcú kötényes öntők lesték, amint az izzó koksz vulkáni hőségében zöld lángú bronzzá érik a sárgaréz, vörösréz, nikkel.

Milyen kísértések, a varázslás milyen borzongásai ígézik ekkor a nagyapa kezére figyelő Renner Kálmánt? Aprókat csendül a rézlemez, kancsó, mosdókészlet, díszes tál, cifra veret domborodik a kalapács formaérző ütései nyomán. A naponta ismétlődő réz-csoda úgy a nagyapa sarkába kötheti az unokát, hogy az még felnőtté érve sem szabadulhat többé a forma egyetlen jelentését vallató kísérleteiből?

Harmincnyolc éves. Gyermekkorától rajzol, elsajátítja a rézművesség alapjait, kitanulja a cizellálást. Első festményeire felfigyel Mende Gusztáv. MegRenner Kálmán: Budapesti Nemzetközi Zongoraverseny, 1961