Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Horváth Ottó: Falu hullámverésben
gedjetek el a Vízügyhöz! Ott dolgoztam hosszú ideig, ismerem a munkát, eldolgozgatok egy-két évig, aztán rendes módon elmegyek nyugdíjba. Azt hiszed, elengednek? Nem, nem engednek el. Pedig elmegyek! Nekem itt már semmi keresnivalóm! — Ha kell, eladom a házamat, akkor is elmegyek. Ha kell, elmegyek a megyei pártbizottságig, a központig, de akkor is elmegyek! — Csak egyet nem értek — fogja meg a karomat —, egyet nem értek: hogyan engedheti meg eztet a párt? .. . — Mit? — Hát azt, hogy ilyen emberek parancsolgassanak. Hogy ilyen emberek vezessék a falut. Hát mi lesz akkor, ha majd nem süt a nap, ha majd vihar lesz, égzengés meg orkán? Akkor mi lesz? Azt mondd meg énnékem! — Hát ezért nem járok én közéjük, hát ezért nem megyek én párttaggyűlésre se, mert ott is rongy emberek vannak. Nem mondom, egy-kettő akad közöttük rendesebb, de a többi. . . Mert milyen párttitkár az, aki a hátam mögött szervezte az embereket, akinek a lakásán kisgyűléseket tartottak? Kérdeztem tőle — az új párttitkártól —: „Te, Lajos, micsoda dolog az, hogy hátam mögött gyűléseztek, hogy illegálisan szervezkedtek? A rendőrségnek nem kellene erről tudni? Hát már csak az úgy megy, hogy minden bejelentés nélkül szervezzük az embereket?” — A pártnak is most olyan emberek a jók, akik a régieken, meg az öregeken rúgnak . . . — Én mondom, így van ez. így. De lesz ez még másképpen is! Csillagos este volt, amikor az utcára léptem. Beleszippantottam a levegőbe, csípős volt, erős hajnali fagyot ígért. Visszanéztem. A ház a falu szélén állt, a legszélén . . . Intermezzo a földmüvesszövetkezeti italboltban A politikus ember — a régi értelemben — már nem vonzó, s a múlt, önmagában, bár tiszteletreméltó, de nem elegendő. Csak „tisztán” politizálni, közismert elveket unos-untalan hangoztatni nem elégséges. A nagy igazságok és elégtételtevések után a konkrét igazságok ideje jött el. Amikor azt mondja az új szövetkezeti elnök: én nem értek a politikához, én jól akarok gazdálkodni, és az állattenyésztés fejlesztésében jelöli meg a termelőszövetkezet tevékenységének fő irányát (nemcsak azért, mert „ez hozza a pénzt”, hanem, mert „úgy kell a leromlott földjeinknek az istállótrágya, mint a gabonának a májusi eső”); amikor a „tiszta kéz” elvét hirdeti meg, s a kiterjedt rokonsággal sem tesz kivételt (neheztelnek is rá); amikor „irányt vesz” arra, hogy a fiatalok számára is vonzóvá tegye a közöst, amikor maga is példát mutat a munkában és az áldozatvállalásban (az első ténykedése az volt, hogy a régi elnöknek járó havi hetvenöt munkaegységet a maga számára lecsökkentette hatvanötre); amikor „nyíltan keveri a kártyát”, s minden kérdést, problémát a tagsággal vitat meg — akkor a legjobb értelemben vett politizálást folytat. B. Tibor, az új elnök, megtanult valamit, a legfontosabbat, azt, hogy megváltozott a falusi vezetői munka jellege. A tárgyi tudást, a konkrét munkát 103
