Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Írók, levelek
ez írások lényegének, nagy megtiszteltetésnek venném a tagságot. Talán akadna mecénás is, aki Kedvességedéhez hasonló könyvem kiadná. Mint kisregények először valamelyik pécsi újságban megjelenhetnének. Aztán már csak a papír és a tördelés kerülne pénzbe. Az ilyen szabású írásaimat szereti a kritika, s erre, ma, a kilós regények korában nehezen akad kiadó. így, amatör kiadásban nem a divatot nézik. Szeretném J[anus] Pfannonius] vers- fordítását [megkapni; ti. a J. P. Társ. könyvtárában megjelent kötetet]. Mint tag, az évi díjat is fizetném. Persze, nem csak adófizető tagságot értek. U. n. pártoló tagságot. Ugy-e, méltóztatik érteni1 Ez nem akar felvágás lenni. Csak önmagunk megbecsülése. Minden alázatos főhajtással. A könyvem előszavának megírására Kedvességedet kérném fel. Vállalná-e Kedvességed? A szépséges Verheeren előszót háromszor elolvastam. Azaz meditáltam! A fordítást összevetettem másokéval. Jó dolog. Szeretetébe ajánlom a tagságom és a könyvkiadás kérdését, újra hálálkodom szívességéért s vagyok alázatos tisztelettel B.almádi, 940. XI. 8. Váth János Az említett Verihiaeren-előiszó Bajosa András fordításkötetének bevezetője volt. — A felajánlott kisregénynek kiadását a Janus Pannonius Társaságnak nem volt módjában vállalnia, de Vájth talált más mecénást, s a Társaság Könyvtárának köteteként jelenítette meg őket. Berze Nagy János (1879—1946) Pécsett volt tanfelügyelő (tanügyi főtanácsos), ott is halt meg. A magyar és nemzetközi folklore és népmesekutatás egyik legnagyobb kiválósága, új utakon járt, jelentős egyéni eredményekre jutott; működése helyét emléktáblával jelölték meg. — Minthogy hivatalaink szomszédosak voltak, közvetlenül érintkeztünk; nincsenek leveleim tőle. Nem egyszer hangoztatta, hogy java munkáit, fontos eredményeit nem tudja publikálni, de nem csüggedt el emiatt, erős hivatástudat serkentette: „Est deus in nobis” — mondotta, s ennek az istenségnek szolgálata megnyugtatta. Csak két rövid írásos üzenetét bírom, s ezeket azért közlöm, miért egy cikkéről és két, tudtommal számon nem tartott munkájáról van szó bennük, amiket ismertetni kívántam a Sorsunkéban. Az első üzenetet íróasztalomon hagyta a könyvtárban, miután hiába keresett: Kedves Barátom! Már többször voltam itt. Nem azért, hogy annyiszor háborgassalak. Arra akartalak kérni, hogy két hét múlva: aug. 16-án a kéziratért el fogok jönni. Addig is légy szíves a gondját viselni és az áta-bota írást átfutni. Sajnálnám, ha a múltkor a hosszadalmas firkálással és most a sokszori kereséssel fárasztottalak volna, de az utóbbira szükség volt, t. i. hétfőn egy hétre elutazom. 16-án d. e. 10 és fél 11 óra között jövök. Pécs, 1943. Vili. 5. Szívből üdvözöl kész híved Berze Nagy János. Az áta-ibota írás Dömötör Sándor: Hetedhét országon túl c. könyvének ismertetése volt. megjelent a Sorsunk 1943. 4. számában. Másik üzenetét az állandó riadózás miatt postán küldte. Pécs, [19]44. szept. 14. — Kedves Barátom! A „Magyar és a folklore” c. füzetemet ma reggel az asztalodra tettem. 58
